Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)
A XVI. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Sárdy Péter: A tájékoztatás-közvetítés jelenlegi és távlati lehetőségei
működhet olyankor is, ha az érintett intézmények közt nincs is közvetlen kapcsolat, a közvetett kapcsolatuk is merőben üzleti jellegű. Némileg egyszerűsítve úgy fogalmazhatunk, hogy könyvtári tájékoztató szolgáltatások közvetítésére azért lehet/van szükség, mert egy, könyvtárral szemben támasztott használói igény nem feltétlenül elégíthető ki a könyvtár meglevő, saját szolgáltatási rendszere keretében. Ez az eltérés, diszkrepancia nem szükségképpen a könyvtár, vagy az olvasó hibája: a könyvtárnak nem kell a profiljától, feladatkörétől idegen igények kielégítésére saját szolgáltatásokkal feltétlenül tudnia, hogy melyik igényével melyik könyvtárhoz forduljon, de még ha tudja is ezt, jogában áll és valóban rendszerként működő könyvtárügyben lehetősége is van rá, hogy minden könyvtári szolgáltatást a neki legmegfelelőbb könyvtár révén vegyen igénybe. Tekintsük végig röviden, hogy jelenleg milyen módon válaszol egy könyvtár az olyan, vele szemben támasztott használói igényre, amelyet azonnal, közvetlenül, saját szolgáltatásai révén nem tud kielégíteni. Az elvileg talán legegyszerűbb esetben oly módon alakítja át, bővíti szolgáltatási rendszerét, hogy a szóban forgó igényre is válaszolni tudjon. Ez, ha az igény egyértelműen adekvát a könyvtár profiljához, funkciórendszeréhez, nagyon ésszerű és előremutató reagálás, ha kivitelezése nem is mindig egyszerű. Ha azonban az igény a már kialakult tevékenységi kört éppen csak érinti, esetleg végképp idegen attól, és ennek megfelelően valószínűtlen, hogy mint igény tömegessé váljon, sőt, ismétlődése sem nagyon várható, az ilyenfajta megoldás rendkívül gazdaságtalan, sok esetben pedig (a gyűjteményi bázis kialakításának feltételeire gondolva) kivitelezhetetlen volna. A második könyvtári viselkedés-típus ez esetben — s tudomásom szerint a leginkább elterjedtnek is ez tekinthető — az olvasó elirányítása, rosszabb esetben minden határozott célmegjelölés nélkül, jobb esetben olyan könyvtárhoz (esetleg más tájékoztatási intézményhez), ahol igényét várhatóan kielégítik. Ez a reagálás megérthető, de ideálisnak semmiképp sem tekinthető, hiszen könyvtári rendszerünknek az kell, hogy legyen a célja, hogy ne az információt vagy éppen dokumentumot igénylő olvasónak kelljen utánajárnia a számára szükséges szolgáltatásnak, hanem — s itt sok más mellett ismét a könyvtári törvényre hivatkozhatunk — a számára legalkalmasabb helyen, körülmények közt kapja meg azokat. A könyvtárhoz eljutó, de ott közvetlenül ki nem elégíthető információs igény kezelésének harmadik, s előrebocsátom, hogy számomra a legkedvezőbbnek tűnő lehetősége az, amit szolgáltatás-közvetítésnek nevezek, amikor tehát a felmerült igényt az a könyvtár elégíti ki, ahol keletkezett, de nem saját szolgáltatás-előállítási tevékenység eredményeként, hanem felkutatva azt a már létező, más könyvtár (vagy nem könyvtár) által előállított vagy könnyen, gyorsan előállítható szolgáltatást, amely megfelel az igénynek, amelynek alapján az megfelelően megválaszolható. Voltaképp részletkérdés csupán, hogy ez a közvetítés történhet oly módon, hogy a könyvtár a használói igényt juttatja el ahhoz a könyvtárhoz, amely azt funkciójából fakadóan kielégítheti, majd ezt a válasz-szolgáltatást juttatja vissza olvasójához. Történhet úgy is, hogy az igényhez nagyvalószínűséggel illeszkedő szolgáltatást szerzi be a könyvtár s ebből immár közvetlenül adja meg a szükséges tájékoztatást. 26
