Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)
A szekciók ülésein elhangzott főbb előadások - Társadalomtudományi könyvtáros szekció - Lisztes László: A megyei könyvtárak szakkönyvtári funkciói, beépülésük a szakirodalmi információszolgáltatás rendszerébe
A gazdaságosság, az anyagi érdekeltség eleve nyíltabban és nyersebb formában jelentkezik az OMIKK magatartásában, de még ők sem ismerték fel, hogy a megyei könyvtárak is olyan helyzetbe kerültek, amelyben nagyon meg keli gondolniuk, mire költik a pénzüket, munkaerőiket mire használják fel, mennyire léphetnek túl azokon az igényszinteken, amelyek naponta jelentkeznek, és amelyek — mint említettem — az energiájuk többségét lekötik. Ebben a helyzetben nem lehet mellékes, hogy milyen segítséget kapnak az információt termelő országos központoktól, milyen fejlesztési lehetőségeket tudnak megragadni — helyit és országosan egyaránt — az információk korszerű fogadásához és terjesztéséhez. Megint egy picit élesen fogalmazva azt mondhatjuk, hogy az országos információs szerveknek nem lenne szabad megállniuk az eddig alkalmazott propaganda lehetőségeknek a kihasználásánál. Folyamatosan figyelemmel kellene kísérniük az általuk előállított és útnak indított szolgáltatások sorsát, mintegy menedzselni azt a folyamatot, amelyben csak egy beépült, vagy beépíthető elem a megyei könyvtár. A folyamatban benne vannak az ország különböző szakkönyvtárai is. Ismétlem: folyamatosan figyelemmel kísérni, menedzselni az információs szolgáltatások sorsát, a továbbépülését. Bizonyos, hogy sokaknak a fülében rosszul cseng, mégis ki kell mondani: a közreműködőket meg is kell fizetni, vagy legalább valami konkrét, kézzelfogható ellenszolgáltatást adni nekik. Akármilyen csúnyán hangzik is, a társasviszony egyik feltételéről van szó. Nem hiszem, hogy komolyan előbbre lehet lépni az információ társadalmi megbecsülése érdekében, a terjesztés dinamikája, hatékonysága terén, ha azt nem országos léptékben dolgozzuk ki. Minden szakterület információs intézménye előbb-utóbb felismeri, hogy a tevékenységét segítő, olykor kiszolgáló partnereket teljesen egyenrangúnak kell tekintenie. Megbecsülésüket, anyagi érdekeiket különbözőképpen, de folyamatosan figyelembe kell vennie az információ termelés gazdasági feltételrendszerének kialakításában. Azt gondolom, hogy a beépülésről, a folyamatos közreműködésről ilyen alapállásból lehet komolyan beszélni. Igy építhetnek ki megbízható kapcsolatokat az országos intézmények, és kaphatnak biztosítékot a törekvéseik valóraváltását segítő intézmények részéről. Még néhány dololgról szeretnék szólni, amelyek — véleményem szerint — a közművelődési könyvtárak lehetőségeit is tágítanák, és erősítenék azt az együttműködést is, amelyre az országos szakirodalmi információs szerveknek szükségük van. Az utóbbi esztendőkben viharokat kavart a külföldi folyóiratok megléte vagy hiánya a különböző hazai intézményekben. Két ével ezelőtt egy nagyon energikus intézkedéssel sok könyvtárat úgymond megfosztottak külföldi folyóiratainak egy részétől. Sokfelől az a panasz fogalmazódott meg akkor, hogy így lehetetlen a korábban már elért könyvtári munkaszínvonalat megtartani. Különösen az orvosi könyvtári hálózat részéről mondták ezt ki igen konkrét és tényekkel alátámasztott formában. De kutatóintézetek, egyetemi tanszékek, ipari üzemek is igen határozottan tiltakoztak ez ellen a „drasztikus" intézkedés ellen. Vitatkozhatunk arról, hogy az intézkedés abban a pillanatban szükséges volt-e, drasztikus volt-e, vagy pontosan azt kellett tenni az adott helyzetben. Egy bizonyos: az intézkedést megelőzően sem, és az után sem nagyon dicsekedhetünk azzal, hogy a különböző szakterületeken a legfontosabb folyóiratokat megrendeljük, és ezeknek az elosztása területi és kutatási érdekeket egyaránt figyelembe 106
