Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)
A szekciók ülésein elhangzott főbb előadások - Társadalomtudományi könyvtáros szekció - Lisztes László: A megyei könyvtárak szakkönyvtári funkciói, beépülésük a szakirodalmi információszolgáltatás rendszerébe
könyvbeszerzési összege (510 és 536 ezer forint). Igaz viszont, hogy Debrecenben többet költenek folyóiratra (554 ezer forintot). A szakkönyvek aránya 40—60% között mozog, a külföldi könyvbeszerzés részesedése azonban csak az 5—18%-ot éri el. Ez utóbbi arány a folyóirat előfizetések összegén belül kedvezőbb: a hat könyvtár együtt 2,3 millió forintból egy milliót külföldi folyóiratok rendelésére használt fel 1983-ban, tehát kb. 50%-át a beszerzési keretének. Szándékosan nem állítom ezekkel az adatokkal szembe a tudományos könyvtárak, országos információs központok állománygyarapítási adatait. Közismert azonban az, hogy egyrészt a folyóirat és könyvbeszerzésre fordított összegek aránya általában éppen ellenkező a szakkönyvtárakban, sokkal jelentősebb a kurrens dokumentumbázis építése. Másrészt össze nem hasonlítható aránymódosulás következik be, ha a külföldi dokumentumok beszerzési gyakorlatátvizsgáljuk meg a szakkönyvtárakban. Éppen ezért számomra az említett tények azt bizonyítják, hogy a megyei könyvtárak szakkönyvtári funkciót csak nagyon kivételes esetben képesek állományukkal megalapozni. Ez a funkció ugyanis felételezi a világszínvonalú tájékozódást, legalább a tudományág belső összefüggéseinek tanulmányozására alkalmas dokumentumbázis birotklását. Márpedig a megyei könyvtárak nem gondolhatnak ilyen jellegű és terjedelmű állománygyarapításra. De úgy gondolom, hogy emiatt nem kell a megyei könyvtárakat mentegetnünk. Hiszen a magyar könyvtárügy rendszerében eleve rájuk rótt funkciókból következik, hogy energiáik nagy részét nem erre a területre kell fordítaniuk. A hat megyei könyvtártól érdeklődtem az ott dolgozó felsőfokú végzettségű könyvtárosok munkaköre, beosztása, nyelvismerete iránt. A válaszok alapján viszonylag könnyen ki lehetett emelni azokat, akik tájékoztatással foglalkoznak. (Sajnos a miskolci válaszokat nem tudtam értékelni, mert tőlük csak a kifejezetten ELTE oklevéllel is rendelkező kollégákról kaptam információkat.) Igy is nagyon tiszteletreméló — a Somogyi Könyvtár jelentős részesedésével — a felsőfokú végzettségűek száma: az öt könyvtárban 154. Érdemes azt is elmondani, hogy közülük Debrecenben 23-an, Pécsett 27-en, Szegeden 57-en, Szombathelyen 28-an, Veszprémben 19-en dolgoznak. Ebből 45-en valamilyen szaktájékoztatási feladattal, vagy azzal is foglalkoznak. A megszorítást azért érdemes mindjárt hozzátenni, mert valóban vannak olyan szervezeti felépítésű könyvtárak, ahol a felsőfokú végzettségűek munkakörében nem egyfajta tevékenység jelentkezik. Mondjuk az állománygyarapítási osztály tagjai is ellátnak tájékoztatási feladatokat. Ebben egyáltalán nincs semmi rendkívüli, hiszen a felkészültségük és egyéni adottságaik mindenképpen megadják az intézménynek ezt a kedvező lehetőséget. Ha a 45 tájékoztató és a részmunkaidőben tájékoztatással foglalkozók szakterületi működését elemezzük azt állapíthatjuk meg, hogy öten ún. általános tájékoztatást, hárman természettudományi és hatan társadalomtudományi tájékoztatást végeznek. Már ez is legalább két dologra utal. Az egyik az, hogy a könyvtárakban a tájékoztatásra rendelkezésre álló személyi létszám meglehetősen szerény. Másrészt arra, — amiről természetesen nem tudtunk meggyőződni -- hogy az egyes szakterületi igények differenciálatlansága nem kényszeríti a könyvtári szervezetet a természettudományi és társadalomtudományi tájékoztatás további szakosítására, további munkamegosztás bevezetésére. Ezek után nem meglepő, hogy a természettudományokon belül csak két helyen dolgozik földrajzi szaktájékoztató. Két helyen van műszaki, egy helyről jeleztek 104
