Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)
A XV. vándorgyűlés témája: A könyvtár és olvasója. Olvasóvá nevelés, a felhasználók és a könyvtár kapcsolata - A plenáris ülés előadásai - Sándor György: A tömegkommunikáció szerepe és hatása a könyvtárak és az olvasó kapcsolatában
Iskolatelevízió és az Iskolarádió adásaiban; híres régi könyvtárainknak (Keresztury Dezső sorozata), illetve mai könyvtáraink eredményeinek, gondjainak bemutatása, a könyvtárosportrék stb. felvillantása. Bár a felsorolás nem teljes, és az is bizonyos, hogy az eddiginél jóval több új ötletre, kezdeményezésre van szükség, mégis számottevő eredmény, hogy kialakult az együttműködés sok fajtája. A rádió- és tévéműsorok gyakran keltenek elmélyültebb érdeklődést a hallgatókban, nézőkben az olvasásra, és a könyvtárak nagy része ki is aknázza ezt. Szinte általánossá vált például az úgynevezett tévépolc, ahol az olyan könyvkínálat várja az olvasót, amely kielégítheti a könyvtár látogató kíváncsiságát, ha egy-egy regényfeldolgozás vagy ismeretterjesztő sorozat élményétől hajtva olvasnivalót keres a könyvtárban. Nyilván az a dolgunk, hogy az együttműködés tapasztalatait gondosan elemezzük, és a megismert, bevált módszereket közös tervezéssel mind tudatosabban alkalmazzuk. Az együttműködés módszertanát, mint a korszerű kulturális tevékenység fontos ismereteit oktatnunk kellene a szerkesztők és a könyvtárosok körében egyaránt. Ez annál is inkább szükséges, mert a következő évek feladatait csakis az ilyenféle tartalékok kiaknázásával oldhatjuk meg. Mi a fő gondunk 1983-ban? Tudjuk-e folytatni a felzárkózást a fejlett országok gazdasági színvonalához, vagy a garmadával tornyosuló akadályok hatására visszaesünk az elmaradottak társaságába? Lépést kell tartani, sőt a korábbinál nagyobb erőfeszítéssel is gyorsítani kell fejlődésünket — ez most a fő feladat, s ennek megoldásában kiemelkedik a sokszor említett emberi tényező szerepe, fontossága. Ez egyszerűbben azt jelenti, hogy mennyi tudást, vállalkozó kedvet tud mozgósítani közéletünk erősödő demokratizmusa, alkotó légköre, s mennyi ismeretet, készséget, alkotóerőt, fantáziát tud átadni művelődési rendszerünk (iskola, könyvtár, tömegkommunikáció stb.) ehhez. A legfőbb feladat megoldásához járul hozzá tehát az, aki a művelődési rendszer fejlesztésén, korszerűsítésén munkálkodik. Mire, milyen változásokra számíthatunk a tömegkommunikáció és a könyvtár vonatkozásában az ezredfordulóig terjedő időben? Nagy változásokra! Olyanokra, amelyek az alapfogalmak fényegének átalakulását is hozhatják. A tömegkommunikáció területén ezekben az években korszakos változások mennek végbe. Különösen a televíziós technika fejlődik rohamosan, és hogy ilyen tekintetben igazi társadalmi igényekről van szó, az a tény is igazolja, hogy a válság, a gazdasági visszaesés idején is világszerte virágzik a tévétechnikát gyártó ágazat. Az új eljárások egész sora valósul meg a gyakorlatban. Csak címszavakban: a közvetlen műholdas műsorszórás, a kábeltelevízió, a képmagnó, a teletext és Videotext eljárások - és ezek hátterében a videotechnika miniatürizálása, a digitálistechnika alkalmazása a kommunikáció területén is. A változásokat talán azzal tudjuk a legjobban érzékeltetni, ha összevetjük egy húsz év előtti és egy képzeletbeli, húsz év múlva működő otthoni tévékészülék kínálatát egy átlagos európai háztartásban. Húsz évvel ezelőtt - nálunk lényegében ma is — a televízió azt jelentette, illetve jelenti, hogy leginkább esténként néhány órára két hazai program ajánlatából választhatunk valami néznivalót. A lakosság egyharmada külföldi műsort is néz képernyőjén, s néhányan már rendelkeznek azzal a dekóderrel, amely a képernyőújság (teletext) vételét is lehetővé teszi. A készülékek egy kis részén már feltűnnek a 32
