Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)

Beszámoló a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 1979-1982. évi munkájáról

irányokról elhangzott, akkor jogosan állapíthatjuk meg, hogy a tartalmi tevékenységet illetően helyes úton jártunk. A szakmai, tartalmi munkának — a számok mellett — jellemzője volt, hogy a szervezetek majd mindegyike foglalkozott a könyvtárosképzés és továbbképzés gondjaival, javaslatokkal, elképzelésekkel és társadalmi úton is hozzájárult a megnyugtató megoldás megszületéséhez. Jelentősen támogatták a főiskolai államvizsgákra való felkészülést, több szekciónk, területi szervezetünk szervezője, nem egy esetben lebonyolítója volt a felkészítést elősegítő tanfolyamoknak. Számos előadás, vita foglalkozott a könyvtárak közötti együttműködés fontos kérdéseivel, a könyvtári és tájékoztatási szolgáltatások színvonalának, összehangolásának problémáival, az igénykutatással és igényvizsgálattal, a könyvtár- és tájékoztatásgépesítéssel, a helytörténeti, helyismereti munka könyvtári feladataival, a központi szolgáltatásokkal, a Könyvértékesítő Vállalat és a Kultúra tevékenységével. A szakmai továbbképzést szolgálták azok a rendezvénysorozatok is, amelyek az új könyvtári és tájékoztatási szabványok széles körű megismertetését, alkalmazásuk elősegítését célozták. Ilyen előadásokra, tanfolyamokra is majd minden szervezetben sor került. Különösen az elmúlt két-három évben foglalkoztak sokat szervezeteink az iskolai könyvtárüggyel, az ifjúság könyvtári ellátásával, az olvasóvá nevelés és az olvasók megtartásának problémáival, feladataival. Ki kell emelni, hogy nemcsak az illetékes szekciók, hanem a területi szervezetek körében is intenzívvé vált a szakirodalmi információellátást, annak fejlesztését ismertető, elemző, a feladatokat meghatározó feldolgozás. Ez a folyamat több szintű és több lépcsős; s a tapasztalatok azt mutatják, hogy nemcsak az érdeklődést sikerült e témakör iránt felkelteni, hanem olyan eredményeket is felmutathatunk, amelyek igazolják, hogy egyesületi kereteken belül is érdemes a különböző könyvtártípusok közeledését szorgalmazni. Az elmúlt évek során számos olyan rendezvényt tartottunk, amelyek művelődéspolitikai, politikai, gazdasági környezetünk egészét érintő kérdésekkel foglalkoztak. A skála igen széles volt; mint pl. a Magyar Népköztársaság politikai rendszeréről szóló, vagy a különböző képzőművészeti előadások, hazai és külföldi művészek kiállításai, vagy éppenséggel "A könyvtáros kérdez — az ügyész válaszol" címmel rendezett, munkaügyi kérdésekkel foglalkozó ankét. A rendezvények számához viszonyítva emelkedett a tapasztalatcsere-látogatások száma: ez érvényes a szűkebb szakmai tapasztalatok megismerésére és a szélesebb körűekre, olyanokra is, amelyek a könyvvel, könyvtárral, tájékoztatással kapcsolatosak, és lehetővé tették a korszerű nyomdatechnika megismerését, betekintést adtak a könyvtervezésbe, a könyvművészetbe és a számítástechnikába. A könyvtár, a tájékoztatásügy és nem utolsósorban a levéltárügy területén, elsősorban ennek a szakmai tevékenységnek köszönhetően, nőtt az egyesület szerepe a feladatok meghatározásában és végrehajtásában is. Úgy értékelhetjük, hogy az egyesületnek ma már tekintélye van a szakmán belül és a szakmán kívül is, a felügyeleti szervek, a fenntartók előtt, s bízvást hisszük, szakmai munkánk eredményeként az olvasók, felhasználók előtt is. 8