Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)

Beszámoló a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 1979-1982. évi munkájáról

Ennek egyik jele volt, hogy megtisztelő felkérésnek eleget téve vettünk részt a IV. országos könyvtárügyi konferencia előkészítésében, a konferencia szervezési munkájában. E cél szolgálatába állítottuk a vándorgyűléseket; az 1980. évi szombathelyit, amely részben előkészítése volt a konferenciának, majd az 1981. évi kaposvárit, amely széles körben ismertette meg tagságunkat a konferencia ajánlásaival, dokumentumaival és felelősséggel vitatta meg mindezek alapján a további feladatokat. A könyvtárügyi konferenciát követően az egyesületi munka középpontjába is az ajánlásokban megfogalmazottak végrehajtásának elősegítését állítottuk; jelzi ezt az 1982. évi, XIV. miskolci vándorgyűlés témája is, amely elsősorban a termelés fejlesztésével, a termelést szolgáló kutatással összefüggő információellátás feladatait vitatta meg, s az az ott született elhatározás, mely szerint az ajánlások egyik legfontosabbikát, az olvasóvá nevelés, a felhasználók oktatása témakörének megvitatását teszi az 1983. évi vándorgyűlés szakmai feladatává. Az 1979. évi vándorgyűlésen sem kevésbé jelentős témát tárgyalt: a könyvtárak közötti együttműködés, munkamegosztás továbbfejlesztését. A négy év tematikáját egymás mellé téve megállapítható, hogy a vándorgyűlések mindegyike szervesen illeszkedett a könyvtár- és tájékoztatáspolitika fő irányaihoz, a tagság igényeihez és elvárásaihoz, elősegítette a kölcsönös tájékozódást is. Ez utóbbit azért szükséges hangsúlyozni, mert a vándorgyűléseknek ma már nemcsak szakmai céljaik vannak, a nyilvánosság itt az egyesületi és szakmai demokrácia megnyilvánulási formája, a közösségi tudatformálásnak fontos eszköze is. Ezt a fórumot a tagság is joggal igényli, és a jövőben sem lehet indokolt a vándorgyűlések ritkítása. Központi rendezvényeink sorában kell szólni a könyvtáros klub működéséről; a kezdeti lendület az évek során alábbhagyott; volt néhány sikeresnek mondható megmozdulás, a levéltárosok is igénybe vették a klubot, de nem használtuk ki eléggé a lehetőségeket. Tovább kell kutatnunk a klub működésének feltételeit, módjait, mivel érdekes módon néhány területi szervezetünk hasonló törekvése is csak részleges eredménnyel járt. A területi szervezetekben dolgozik a tagságnak közel ötven százaléka. Szakmai munkájuk, szervezeti életük fejlődése egyenletes, munkastílusuk kialakult, messzemenően építenek a tagság javaslataira, véleményére. Megállapítható az is, hogy egy-egy szervezet munkáját nagyban befolyásolja a vezetés aktivitása, lelkesedése. Az elmúlt időszakban erre negatív és pozitív példáink egyaránt vannak; egy-egy kevésbé jól működő szervezet vezetőségében történt változás, új, agilis vezetőségi tag belépése fellendítette a szervezet életét, vagy éppenséggel egy-egy aktív tag kiválásával a szervezet munkája elvesztette korábbi lendületét. Anélkül, hogy különösebb sorrendet lehetne vagy lenne célszerű felállítani, ki kell emelnünk a hagyományosan jó munkát végző Hajdú-Bihar, Heves, Szabolcs-Szatmár, Baranya, Szolnok és Vas megyei szervezetek, valamint a viszonylag fiatal Győr-Sopron és Pest megyei szervezet négy éves munkáját. Jelentősen javultak a területi szervezetek kapcsolatai egymással és a szekciókkal is. A megyei szervezetek súlyának gyarapodását jelzi az is, hogy több esetben az illetékes állami és társadalmi szervek is foglalkoztak munkájukkal, és lehetőségeikhez mérten az erkölcsiek mellett anyagi támogatást is nyújtottak. 9