Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)

Beszámoló a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 1979-1982. évi munkájáról

BESZÁMOLÓ A MAGYAR KÖNYVTÁROSOK EGYESÜLETE 1979-82. ÉVI MUNKÁJÁRÓL Az 1981. évi alapszabály-módosítás a szervezetek tisztségviselőinek és az elnökség tagjainak mandátumát egy évvel meghosszabbította; ez azt is jelenti, hogy most a korábbiaknál hosszabb időszak, négy év munkájáról kell számot adni. A beszámolási időszakban az egyesület előtt álló feladatok, célok közvetlenül vagy közvetve szoros kapcsolatban voltak mindazzal, ami a magyar könyvtár-, tájékoztatás- és levéltárügyet, a hazai könyvtáros és levéltáros társadalmat érintette, foglalkoztatta. A szakmai feladatok közül utalunk — a teljesség igénye nélkül —a könyvtári ellátás színvonalának minőségi, komplex növelésére, a korszerű technikai eszközök, technológiák széles körű bevezetésének feladataira, a könyvtárak, tájékoztatási intézmények együttműködése fejlesztésének szükségességére, a sajnos egyidőben érdekvédelmi feladattá vált könyvtárosképzési és továbbképzési gondokra, a levéltárügy káderproblémáira, állagvédelmi, feltárási nehézségeire, a szakmai örökségünk, önbecsülésünk terén reánk váró munkákra és nem utolsósorban nemzetközi kapcsolataink ápolására, fejlesztésére. Megtisztelő és jelentős feladat volt abban a munkában részt venni, amely elemezte az elmúlt évtized eredményeit, gondjait annak érdekében, hogy meghatározzuk a jövő feladatait, feltérképezzük, hogy a társadalomnak, a gazdaságnak mire lesz szüksége a következő években, és megvitassuk a hogyan kérdését; azaz a szükségletek kielégítésének módját és mikéntjét. E tudatosan vállalt szakmai feladatok egyúttal jelzik és összefoglalását adják mindannak, ami egyesületünk egészének, a területi szervezeteknek, a szekcióknak és a bizottságoknak tartalmi, szakmai munkáját jellemezte 1979-től 1982-ig. Nincs mód arra, hogy minden témáról, rendezvényről, megmozdulásról részletesen szóljunk, nem is lenne célszerű, hiszen ezek zöme, a gyakorlati munka döntően a tagság közvetlen környezetében, a szervezetekben folyt, eredményei — vagy kudarcai — közvetlenül a tagság körében érezhetők igazán. De kitapinthatóak tendenciák, vannak mutatók, mint pl. az, hogy 1979 és 1982 között közel 600 előadást, ankétot, tapasztalatcsere-látogatást rendeztünk. Ez éves átlagban mintegy 140 alkalmat és óvatos — a szervezetek jelentéseire támaszkodó — becslések szerint is közel 20 ezer főt, részvevőt jelentett. További közel 700 fő vett részt évenként a vándorgyűléseken. Összehasonlításul még csak egy adat: tíz évvel ezelőtt, 1972-ben az 1982. évi 145 rendezvénnyel szemben egyesületi keretek között csak 22-t tartottunk jelentősen kevesebb — alig 1000 fő — részvételével. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ezek a számok elégedetté tették a tagságot, az elnökséget. Ha most arra utalunk, ami az előbbiekben a legfontosabb szakmai 7