Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)
A XIV. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Dr. Czibere Tibor: A műszaki és természettudományi kutatások helyzete és hatékonysága
bíróképességét, vagy az innováció átfutási ideje hosszabb, mint a termék erkölcsi elavulásának időtartama. Kutatni azokon a területeken érdemes, ahol megvan az ipar fogadókészsége, vagyis rendelkezik a kutatási eredmény realizálásához szükséges színvonalú technológiai berendezéssel és megfelelő szakképzettségű munkaerővel, továbbá biztosítva van a kutatással kifejlesztendő új termék értékesítése a külpiacokon. Nem vitás, hogy a kutatásigényestermékek eredményes exportja nem kis mértékben visszahat a gazdaság növekedésére, s annak egyik fő hajtóereje. Igy válik a tudomány napjainkban egyre inkább közvetlen termelőerővé. A termelőerővé válás folyamatában tehát jelentős szerep jut az egyes kutató bázisoknak éppúgy, mint az eredmények realizálására képes ipari üzemeknek. A hazai kutató bázisoknak az iparral összehangolt tevékenysége akkor is nélkülözhetetlen, ha külföldi szabadalom, licenc és know-how vásárlásáról van szó. Ezek hiányában ugyanis nem biztosítható az új termék, vagy technika továbbfejlesztése, és előbb-utóbb elavulttá, tehát a külpiacon eladhatatlanná válik. (...) A hazai kutatáspolitikának — amellett, hogy kellő figyelmet kell fordítania az új tudományos felismeréseket célzó alapkutatásokra — erőteljesen támogatnia kell a tényleges gazdasági hasznot hozó innovációkat. Ugyanakkor az iparpolitika sem szorítkozhat arra, hogy a tudományos kutatással szemben csak különböző igényeket támasszon, hanem részt kell vállalnia a kutatási eredmények gyors realizálásának elősegítésében. Itt utalni kell arra, hogy a kutatási és a termelési szféra innovációs tevékenységének jobb összehangolása sürgős feladat, mert nálunk az új tudományos eredmények átvitele a gyakorlatba szükségtelenül hosszú ideig elhúzódik, sőt egyes esetekben még el is marad. Köztudomású, hogy az innováció hatékonyságának feltétele a gyorsaság. A döntéstől a megvalósításig tartó időszak rövidítésével külgazdasági pozíciónkat jelentősen javíthatnánk. A kutatás szervezete és irányítása Magyarországon 1949-et követően a műszaki és természettudományi kutatás és fejlesztés bázisai: a főhivatású kutatóhelyek, a felsőoktatási intézményekben levő kutatóhelyek és a mellékhivatású (egyéb) kutatóhelyek. A főhivatású kutatóhelyek olyan önálló tudományos intézmények, amelyeknek rendeltetésszerű feladata a tudományos kutatás; ill. olyan nem felsőoktatási intézmények, amelyek feladataik megoldása érdekében rendszeres tudományos kutató tevékenységet folytatnak, és erre a célra saját kutatóapparátussal rendelkeznek. A felsőoktatási kutatóhelyek azok az egyetemi és főiskolai tanszékek, intézetek, amelyeknek külön főfoglalkozású kutatószemélyzete is van, vagy amelyeknek oktatószemélyzete kutatómunkát is végez. Mellékhivatású kutatóhelyek körét azok az üzemek, tervező irodák, vállalatok és egyéb intézmények alkotják, amelyek főhivatásúk ellátása mellett tudományos kutatómunkát is végeznek, és erre a feladatra beosztott kutatószemélyzettel rendelkeznek. A főhivatású kutatóintézeteket a Magyar Tudományos Akadémia, az egyes népgazdasági ágakat irányító minisztériumok és társadalmi szervek hozták létre. Az Akadémia kutatóintézeteinek feladata elsősorban az alapkutatás lett. A minisztériumok irányítása alatt kiépült kutató intézményi hálózat egyrészt az alkalmazott kutatásnak, másrészt a kísérleti fejlesztésnek (gyártmány- és gyártásfejlesztésnek) vált bázisává. (...) A mellék34
