Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)

A XIV. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Dr. Czibere Tibor: A műszaki és természettudományi kutatások helyzete és hatékonysága

A világgazdasági korszakváltással járó nagy átrendeződések következtében a magyar gazdaság már nem a régi versenyhelyzetben van, hanem egy folytonosan változó újban, amely számunkra nem azt a kérdést veti fel, hogy a világranglistán eddig elfoglalt közepes helyünk javulhat-e, hanem azt, hogy e közepes helyen meg tudunk-e maradni, vagy pedig fokozatosan hátrább kényszerülünk. A külgazdaságban ui. kétirányú nyomás nehezedik ránk: felülről a nálunk fejlettebb, alulról a fejlődő országok nyomása. A magyar gazdaságot a világpiaci árarányok alakulása is kedvezőtlenül érinti; emiatt fizetési mérlegünk egyensúlyának biztosítása, valamint gazdaságunk növekedési ütemének fenntartása ma lényegesen nagyobb erőfeszítést követel, mint a korábbi esztendőkben. A cserearányok ilyen mértékű romlása nem küszöbölhető ki csupán jobb kereskedelempolitikai módszerekkel. Ma már nyilvánvaló, hogy egyrészt termelésünk szerkezetének átalakítására, másrészt külgazdasági stratégiánk megújítására van szükség, hiszen a világpiacon sok esetben a miénknél kedvezőbb pozíciókban levő gazdaságokkal kell versenyeznünk. Az előbbiekből következik,hogy gazdasági fejlődésünk középpontjába került a külgazdasági tevékenységünk eredményessége, aminek a jelenlegi helyzetben több és gazdaságosabb exportban kell megnyilvánulnia. Ehhez elsősorban az kell, hogy az ipar meglevő (és kialakulóban levő) extrapólusait jelentő iparágakban egyrészt a termelékenység gyorsan növekedjen, másrészt az innovációs tevékenység jól és korszerű színvonalon működjön. Más szóval: szelektív iparfejlesztésre van szükség, amelynek a termékek világpiaci értékesíthetőségére kell irányulnia. A magyar gazdaság — amelynek jellemzője, hogy nem bővelkedik sem nyersanyagokban, sem energiahordozókban (importunk 55—60 százalékát ezek teszik ki) —a jövőben mindenekelőtt a kutatásigényes termékek exportjával kapcsolódhat be hatékonyan a nemzetközi munkamegosztásba. A világgazdasági kihívásra tehát nem lehet más válaszunk, mint fokozni részvételünket a nemzetközi munkamegosztásban. Ennek lényeges feltétele az innováció minél szélesebb érvényesülése a gazdaságban. Innováción azt a folyamatot értjük, amelyben az új tudományos kutatási eredményeknek — ipari vagy más ágazati alkalmazások útján — gazdasági eredménnyel járó hasznosulása valósul meg. (...) Iparpolitika és kutatáspolitika Azt mindenképpen be kell látnunk, hogy a népgazdaságot — vagy annak akárcsak egy ágazatát is — tekintve nem lehetünk képesek mindenütt a teljes innovációs lánc megvalósítására. Ezért is van fontos szerepe a nemzetközi kooperációnak, a licenc és knowhow vásárlásoknak. Ezek nélkül nemcsak a miénkhez hasonló kis országok, hanem még a vezető ipari országok sem létezhetnek, éppúgy, mint külkereskedelem nélkül sem. De döntő kérdésként merül fel az is, hogy a megvásárolandó új technika befogadásához megvan-e a szükséges ipari háttér, és biztosítható-e az eladóval közös, vagy a saját erőkkel való továbbfejlesztés lehetősége. Mindebből két következtetést vonhatunk le: egyrészt szelektív iparfejlesztésre van lehetőségünk, másrészt a szelektív iparfejlesztési politika nyilvánvalóan vele összehangolt szelektív kutatási politikát igényel. És itt a hangsúly az összehangoláson van. Nem szabad kutatásokat kezdeményezni azokon a területeken, ahol az eredmény realizálása által megkívánt beruházások meghaladják a népgazdaság teher33