Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)

A XIV. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Dr. Czibere Tibor: A műszaki és természettudományi kutatások helyzete és hatékonysága

Dr. CZIBERE TIBOR tanszékvezető egyetemi tanár, a Nehézipari Műszaki Egyetem rektora. a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI KUTATÁSOK HELYZETE ÉS HATÉKONYSÁGA Az ipari forradalom óta a társadalom gazdasági fejlődésében egyre nagyobb a műszaki és a természettudományok szerepe. A folytonos gazdasági növekedés szükségszerűen követelte meg a műszaki és természettudományi kutatások eredményeinek széles körű és hatékony felhasználását. Ez a folyamat a második világháború alatt és az azt követő években különösen felgyorsult, ami — többek között — az atomenergia hasznosítására, az elektronika és ezen belül a számítógépek nagyarányú fejlődésére, az új anyagok és technológiák megjelenésére és igen gyors elterjedésére vezethető vissza. Nem vitás, hogy mai bonyolult világunkban a korábbinál is nagyobb a súlya a tudomány és a gazdaság kapcsolatának. Ma már szinte közhelynek számít az a megállapítás, hogy a tudomány termelőerővé válási folyamatának vagyunk a szemtanúi. Erre lehetnek is kétségtelen bizonyítékaink, de nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy e folyamat hatékonysága döntően fontos számunkra és attól függ, hogy a tudományos kutatások eredményeit a gazdasági gyakorlat milyen gyorsan tudja befogadni, a termelésben hasznosítani, végül pedig a piacokon értékesíteni. Közgazdászaink már régebben felhívták arra a figyelmet, hogy egy nemzetgazdaság fejlődését befolyásoló tényezők között a tudományos kutatómunka eredményeinek és azok hatékony gyakorlati hasznosításának legalább olyan nagy a jelentősége, mint a természeti erőforrások, nyersanyagok bőségéből vagy kedvező földrajzi adottságokból származó előnyöknek. E fontos felismerésből következik, hogy a magyar gazdaság is egyre növekvő mértékben igényli a tudományos kutatásokat; nő azoknak a termelő ágazatoknak a száma, amelyekben a műszaki és a természettudományi kutatásoknak meghatározó a szerepe. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a tudományos kutatás és eredményeinek hasznosítása megfelelő anyagi ráfordítások nélkül nem valósítható meg. Erre a célra hazánkban a nemzeti jövedelem 3—3,5 százaléka fordítható, s ez az arány nemzetközi összehasonlításban is elfogadható. E tekintélyes összeg felhasználása során természetesen nagyon körül31