Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Műszaki Könyvtáros Szekció - Vajda Erik: A tájékoztatás és az állományalakítás fejlesztése a műszaki, mezőgazdasági és természettudományi könyvtárakban

persze szellemi) tevékenység eredményeként kapja meg, az közömbös a számára. Nem helyes emellett ez a felosztás azért sem, mert a technika fejlődik, és az, amit ma még „hagyományos" tájékoztatásnak nevezünk, az rövid időn belül számítógéppel végrehajtott, vagy számítógéppel segített, vagy számítógéppel megalapozott tájékoztatássá válhat és válik. Ez a folyamat feltartóztathatatlan, mert enélkül nem valósítható meg az információszolgáltatásnak az a napjainkban egyedül járható útja, amely nemzetközileg is harmonizált adatbázisok minél teljesebb hasznosításán alapul, mert enélkül nem javítható munkánk gazdaságossága, és mert enélkül nem szabadítható fel a szakképzett munkaerő az adminisztratív és technikai rabszolgamunkák sokasága alól. Természetes és nem is szorul bővebb magyarázatra, hogy a tájékoztatási „műfajok egy része (elemző-értékelő szakirodalmi tanulmányok, prognózisok összeállítása stb.) nem gépesíthető. Az sem vitás azonban, (jóllehet gyakorlati munkánkban ezt mind a mai napig sajnálatosan nem vesszük észre), hogy a „gépesíthetetlen" tájékoztatási tevékenységeket is a számítógéppel segített szolgáltatások révén rendelkezésünkre álló, a korábbiaknál hasonlíthatatlanul szélesebb bibliográfiai bázisra kell építenünk, átállítanunk. Ezért, ha — a tájékoztatásról szólva — csoportosításra van szükség, számomra sokkal rokonszenvesebb az olyan csoportosítás, amelyet követve egyfelől a „mások" által létrehozott „külső" adatbázisok használatán nyugvó, másfelől pedig a saját adatbázis létrehozását, saját feldolgozó munkát feltételező tájékoztatásról szólunk. A továbbiakban élek is e csoportosítás lehetőségeivel. A konferencia ajánlásai magáról a tájékoztatásról nem sokat mondanak. Elmondják, hogy szükség van rá, hogy fontos, hogy a kutatás-fejlesztés nem lehet meg nélküle; elmondják, hogy hasznosítani kell a nemzetközileg hozzáférhető adatbázisokat, és elmondják, hogy ahol ilyen nem áll rendelkezésre, vagy ahol a tájékoztatás témájából adódóan a külföldi-nemzetközi forrás nem hasznosítható, ott belföldi adatbázisokra kell támaszkodni. Ezzel az útravalóval bocsát minket utunkra a konferencia, és nem többel, hiszen a konferencia tárgyalási anyagában is legfeljebb a helyzetkép részletesebb. „SAJÁT" FELDOLGOZÁS VAGY „KÜLSŐ" ADATBÁZIS? Ha a gyakorlati megvalósítás útjait kívánjuk egyengetni, mindenekelőtt nézzünk szembe egy sokat vitatott kérdéssel: a nemzetközileg hozzáférhető, számítógéppel olvasható adatbázisok hasznosításának és a „saját , hazai, tájékoztatási célú, magyar nyelvű feldolgozás viszonyának és arányának a kérdésével. Gondolom, mindenki tudja, hogy alapjában véve miről van szó. Az a felismerés, hogy egyetlen ország (még ha sokkal nagyobb is, mint a miénk), nem birkózhat meg a világszerte létrejövő információk feldolgozásával, továbbá az a tény, hogy a korszerű technika és technológia lehetővé tette a gyors, operatív és szervezett (offline és online) információcserét, érthetően megkérdőjelezte, hogy van-e értelme nemzeti keretekben, hazai erőkkel és nemzeti nyelven az információk feldolgozásának, mindenekelőtt az — elsősorban számbavételi és jeladó célú — bibliográfiai és referáló feldolgozásnak; nem lenne-e célszerűbb a hazai irodalom feldolgozására, nemzetközi rendszerekbe beadására, illetve a nemzetközi vagy nemzetközileg széles körben használt rendszerek és szolgáltatások közvetlen használatára alapozni információellátásunkat. 49