Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)
A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Műszaki Könyvtáros Szekció - Vajda Erik: A tájékoztatás és az állományalakítás fejlesztése a műszaki, mezőgazdasági és természettudományi könyvtárakban
A társadalomtudományok egy részében meglehetősen gyorsan el tudták dönteni ezt a kérdést, mivel itt úgy vélték és vélik, hogy részben ideológiai szempontok, részben a helyi adottságok fontossága miatt, feltétlenül fenn kell tartani (a nemzetközi információcserével szükség és lehetőség szerint kiegészítve) a saját feldolgozást. Annál vitatottabb ez a kérdés a műszaki, mezőgazdasági, egészségügyi-orvostudományi és — különösen —a természettudományi tájékoztatás területén, ahol az előbb említett szempontok sokkal kevésbé vagy egyáltalán nem merülnek fel, és ahol különösen szembeötlő és látványos a szakadék a nemzetközileg hozzáférhető, illetve az itthon létrehozható adatbázisok teljessége között (nem is beszélve arról, hogy a nemzetközileg hozzáférhető adatbázisok technológiailag és minőségileg gyakran fejlettebbek, mint a hazaiak). Első látásra nyilvánvaló a válasz: megkell szüntetni a világ szakirodalmának hazai, nemzeti nyelvű feldolgozását, és e helyett fejleszteni kell a nemzetközileg hozzáférhető adatbázisok használatát (ide értve a valóban nemzetközi, részvételünkkel és input-szolgáltatásunk mellett működő rendszerek, mint az NTMIR, az INIS, az AGRIS stb.), továbbá a nemzetközileg hozzáférhető nagy vállalkozások (mint az ISI, a Chemical Abstracts, az INSPEC,a COMPENDEX stb. adatbázisait és szolgáltatásait egyaránt! Valójában a döntés a következők miatt korántsem ilyen egyszerű: Nyelvi korlátok A nemzetközileg hozzáférhető adatbázisok idegen nyelvűek. Kétségtelen, hogy a szolgáltatások teljességét, széles körű bázisát elsősorban igényő, sőt a bibliográfiai és referáló típusú adatbázisokat általában is elsősorban igénybe vevő kutatók és fejlesztők esetében feltételezhető, vagy feltételezhető kell, hogy legyen egy vagy több idegen nyelv ismerete. Az is igaz, hogy a nálunk számításba jövő külföldi adatbázisok nyelve két nyelvre: az angolra és az oroszra korlátozódik, legalábbis túlnyomó többségében, két nyelv ismerete pedig nem lehetetlen követelmény, ha nem is az egyéni kutatóval, de a kutatócsoporttal szemben. Az is igaz, hogy a jeladó típusú információkat tartalmazó adatbázisok nem tételezik fel hosszú szövegek megértését. Mégis, egyszerű tapasztalati tény, hogy idegen nyelvű adatbázisokban nemcsak az információkeresés nehezebb (hiszen a profilszerkesztés, a keresőképek összeállítása igen magas fokú aktív nyelvismeretet tételez fel), hanem maguk a felhasználók is nagyobb nehézségekkel hasznosítják a kapott információkat (tisztelet a kivételnek), mint nemzeti nyelvű szolgáltatás esetén. A számítógépes, nemzetközi adatbázisokra alapozott szolgáltatások minden hazai terjesztője tudja, hogy e szolgáltatások elterjedése, igénybevétele még sokkal nagyobb mértékben elmarad az objektíve feltételezhetőtől, mint a hazai, nemzeti nyelvű szolgáltatásoké. Ebben bizonyára szerepet játszanak a költségtényezők is (nem szólva a hiányos propagandáról és érdekeltségről), de nem kevésbé az is, hogy a szolgáltatások idegen nyelvűek. A lefordításukra, vagy legalábbis a mindenkori keresési eredmény, az output lefordítására irányuló törekvések ugyan rokonszenvesek, de tovább drágítják ezeket az amúgy sem olcsó szolgáltatásokat, szakmailag problematikusak (a rendkívül kondenzált szövegek fordítása rendkívüli szakértelmet és szaknyelv-ismeretet tételez fel), végül pedig e szolgáltatások egyik lényeges előnye, a gyorsaság ellen hatnak. 50
