Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Műszaki Könyvtáros Szekció - Vajda Erik: A tájékoztatás és az állományalakítás fejlesztése a műszaki, mezőgazdasági és természettudományi könyvtárakban

Némi gondolkodás után rá kellett jönnöm, hogy igazuk volt, mindenekelőtt azért, mert a voltaképpeni cél, amiért a könyvtárügy létezik, az a (bővebb értelemben vett) tájékoztatás, az információk hozzáférhetővé tétele, esetünkben a tudományos-műszaki-gazdasági információk közvetítése. Minden más könyvtári feladat (az állományalakítást is beleértve) ezt szolgálja. A furcsa sorrend másik oka már nagyon is konkrét, és napjainkban különösen aktuális: az állományalakításban szükségképpen érvényesítendő új, vagy legalábbis végre megvalósítandó politikáját nemcsak az anyagiak hiánya, hanem éppen a tájékoztatás átalakulása tette és teszi lehetővé és szükségessé. Ennek részleteiről még szólok, de bevezetőben is hangsúlyozom: nem lehet állománygyarapítási politikát folytatni tájékoztatási politika nélkül; nincs állománygyarapítási együttműködés tájékoztatási együttműködés nélkül. Centralizáció és a funkciók megosztása! Olyan további általános elv, amit végig igyekszem szem előtt tartani, a centralizáció és a funkció-megosztás elve. Erről is szó esett már a plenáris ülésen, de éppen a tájékoztatásról és az állományalakításról szólva, talán különös nyomatékkal kell erre az elvre visszatérni. Az alighanem mindenki előtt világos, hogy ebben az országban, ennek könyvtárügyében és műszaki könyvtárügyében, sőt konkrétan a tájékoztatásban és az állományalakításban, az eddigiekhez képest nagymérvű centralizációra van szükség, hiszen az ország méretei, a felhasználók száma stb. nem teszik indokolttá, a lehetőségeink pedig nem teszik lehetővé a centralizáltan gazdaságosabban ellátható feladatok decentralizálását. Ugyanakkor azonban ésszel kell centralizálnunk, tehát nem úgy, hogy egy vagy akár két-három mammutot (ha tetszik, óriástököt, vízfejet) hozunk létre, hanem úgy, hogy azokat a funkciókat centralizáljuk, amelyek központi megoldása gazdaságosabb, helyesebb, jobb,mint a decentralizált megoldás. Egyidejűleg kell erősítenünk a decentralizálást is, mégpedig olyan tekintetben, hogy a jelenleginél sokkal erősebbé, eredményesebbé kell tenni a decentralizált, elsősorban közvetítő hálózatot. A könyvtári rendszer meglehetősen nagy, és egyre növekvő része áll olyan könyvtárakból, amelyek feladata ugyan igen jelentős, de amelyeknek egyre inkább el kell távolodniuk a hagyományos könyvtári tevékenység-modelltől, és egyre inkább centralizált szolgáltatások közvetítőivé és kiegészítőivé kell válniuk. Ennyit — bevezetőként — általános elvekről. A TÁJÉKOZTATÁS FEJLESZTÉSE A tájékoztatásról szólva is tisztáznunk kell egy félreértést, mielőtt még a fejlesztés tényleges feladataival foglalkoznánk. A korreferátumok címei a tájékoztatást számítógépes és hagyományos tájékoztatásra választják szét. Engedelmükkel én nem követem ezt a csoportosítást, nem is értek egyet vele. Egyetlen információs rendszer van és ennek a rendszernek a célja a felhasználók kiszolgálása. A felhasználót viszont az érdekli, hogy minél inkább testreszabott, minél megfelelőbb, ha ilyen igénye van, akkor minél teljesebb, de ugyanakkor nem felesleges mennyiségű információt kapjon. Az, hogy ezt számítógépek útján, számítógépekkel segítve, vagy „manuális" (valójában 48