Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Fórum a módszertani és hálózati munkáról - Szita Ferenc: A módszertani, hálózati munka megújhodásának útjai és követelményei

pontok — az alközpontok közreműködésével — tagkönyvtáraik munkájának szakmai irányítására, gondozására végeznek azért, hogy az adott könyvtári hálózat könyvtári munkája egységesebbé, szolgálata színvonalasabbá váljék. Feladata, hogy a társadalmi, gazdasági és művelődési céloknak megfelelő könyvtári munkához a módszereket kidolgozza és a célok megvalósítását elősegítse. A módszertani, hálózati tevékenység az igazgatás, irányítás és gondozás szerves része. Segíti a fenntartó és irányító szerveket (a szakfelügyeletet is) a működés feltételeinek és a könyvtári szolgálat tartalmi munkájának fejlesztésében. A módszertani, hálózati munka és a szakfelügyelet kölcsönösen hatnak egymásra, egymás tevékenységét kiegészítik. A módszertani munkából fejlődött és részben vált ki a szakfelügyelet. Önállósult és kapocs lett az állami irányítás, felügyelet, valamint a hálózati központok és alközpontok módszertani gondozó munkája között. Ez a meghatározás nem feltétlenül a módszertani munka könyvtáron belüli elsődlegességét hangsúlyozza, hanem azt a valóságos kívánalmat, hogy a módszertannak a könyvtári munka minden ágazatában jelen kell lennie. A módszertan a „hogyan kérdést kutatja, megoldásokat keres és talál, ezért mindig az új szakmai ismeretek felkutatója és egyben létrehozója is. Önmagát, szervezetét és gyakorlati tevékenységét mindig a jelentkező új célokhoz, feladatokhoz igazodva alakítja. Nem egy, a könyvtáron belül függetlenített szervezet, hanem olyan egység, amely szervezeti rendszerével kihat a könyvtári munka minden ágazatára és egyben táplálkozik és feltöltődik azokból. A IV. országos könyvtárügyi konferenciára megjelent Tézisekben és magán a konferencián elhangzottak alapján újabb feladatokat és követelményeket állítottunk a könyvtárügy elé, magunk elé. Most bőven van lehetőség a megújhodásra. Nagyszerű módszertani összmunkát igényel az Ajánlások megvalósításához hozzálátni. De ezt megelőzően már vajon nem volt-e jó alkalom a módszertani előretekintő munkára, amikor minden hálózatnak, minden megyének s mindegyik könyvtárnak el kellett készítenie VI. ötéves tervét? Nem hiszem, hogy a jelenlegi körülmények között szabad lett volna csak rutinnal valamit terveznünk a következő öt évre, inkább elemző, elmélyülő és a tennivalókat jól előreláthatóan, igényességgel s bizonyos szakmai hittel, bizalommal volt szabad (vagy lett volna szabad) terveket készítenünk. Vajon nem vérbeli módszertanos feladat lesz számunkra, hogy a IV. országos könyvtárügyi konferencia ajánlásai, valamint a mához és a holnaphoz igazított szakmai irányelvek alapján felülbíráljuk és korrigáljuk távlati terveinket és ezekhez igazítsuk részletes éves munkánkat? Mindezt csak szakszerű, saját hálózatunkra és könyvtárunkra érvényes helyzetelemzéssel és feladatmeghatározással lehet elvégezni, azzal az igénnyel, hogy a nehezebb anyagi körülmények közepette, a meglévő belső gondjaink és hiányosságaink, ellentmondásaink figyelembevételével a módszertani és a hálózati gondozó munkában egyre inkább a szakmai igényességet és követelményeket kell előtérbe állítani a jól felkészült (felkészített) könyvtáros szakgárdánk csatasorba állításával. Mit lehet, mit kell tennünk? 121