Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Fórum a módszertani és hálózati munkáról - Szita Ferenc: A módszertani, hálózati munka megújhodásának útjai és követelményei

1. Saját munkánk megújhodásának működési, szervezeti szakmai alapjait kell megteremteni, vagy átformálni, megerősíteni. a) A hálózati, módszertani munkáról beszélünk, de a kettőt bizonyos tekintetben szét kell választani. A hálózati munkában ma is s a jövőben is a megye, a járás területén a hálózati központhoz, alközponthoz tartozó falusi „C és ,,D típusú könyvtárak szakmai gondozására, irányítására és az ott levő munka feltételeinek megteremtésében való segítő részvételre, a végzett munka ellenőrzéssel egybekötött közvetlen segítésére kell gondolnunk. Tartalmas — jó értelemben vett instruáló látogatások ezek, amelyek szakszerűen segítik a könyvtárak munkáját, egységes szemlélettel, együtt a helyi főhivatású vagy a megbízási díjas könyvtárossal. Az előbbit meg kell dolgoztatni, szakmai követelményeket kell elé állítani, az utóbbiaknak pedig készséggel segíteni kell, hogy legyen kedvük és sikerélményük önként vállalt majdnem társadalmi munkájukhoz. E könyvtárakban (a hálózatunk könyvtáraiban) a szakmai felelősség a miénk is a fenntartó kötelezettsége, feladata mellett. A 20-30 kisebb-nagyobb könyvtár munkájának szakmai gondozása, ez a sokrétű, ahány hely, annyiféle helyzettel szembeni helytállás megkívánja, hogy a hálózati könyvtáros a heti 2-3 napon vidéki könyvtárakban töltse munkaidejét, s nemcsak beköszönő módon, hanem tartalmasabb látogatással, operatív segítő részvétellel. Mindent tudnia kell a gondozására bízott községek, települések társadalmi, gazdasági, kulturális helyzetéről, s mindent tudnia kell a könyvtárakról. Ebből a célból vezetheti a hálózati munkanaplóját is, amely évek múltán könyvtártörténeti alapdokumentum is. b) A módszertani könyvtári munka tágabb értelemben a megye adott hálózatának, egységes könyvtárügyének kialakítását, fejlesztését jelenti, beleértve a területen működő más könyvtárhálózatok, egyes könyvtárak (pl. műszaki könyvtárak, üzemi kézikönyvtárak) helyzetének ismeretét és a velük való együttműködést is feltételezi. Vajon nem kellene a módszertannak jobban odafigyelnie az eléggé szakmai gazdátlanságban, irányítást-gondozást nélkülöző vidéki üzemek műszaki könyvtáraira? Nem kellene valamiféle szakmai együttműködést kialakítani ezek országos hálózati központjaival, azzal az igénnyel, hogy szakmailag egy kicsit segítsük innen közelről ezeknek a könyvtáraknak a munkáját, hogy bekapcsoljuk ezeket is az egységes könyvtári vérkeringésbe? Ha ezek életképtelenek, nem kell-e jobb megoldást ajánlani a műszaki szakemberek könyvtári-információs ellátására? Hiányuk esetén kell, hogy az „A és ,,B típusú könyvtárak vállalják ezt a fontos feladatot. Legfontosabb a saját hálózatunk könyvtári munkájának egységes koncepciójú szakmai irányítása, gondozása, az országos és megyei tervek, irányelvek, rendeletek ismeretében, a művelődéspolitika szellemében. 122