Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1980 (Budapest, 1981)
A plenáris ülés előadásai - Kiss Jenő: A könyvtári szolgáltatások fejlődése a 70-es években
fórumok idézésére törekedtem volna, első helyen említhetem — a XII. pártkongresszus hatására. A hetvenes évekről számot adva szakmánk fejlődését, ügyünk alakulását csak ilyen összefüggésekben mérhetjük reálisan. Amikor az 1970. decemberben tartott III. országos könyvtárügyi konferencia a gazdasági és a társadalmi változásokból adódó új szükségleteket a könyvtárak szolgáltatásaival vetette egybe, kénytelen volt megállapítani, hogy nincs közöttük összhang. A könyvtárak igénybevétele növekedett ugyan, de az egyéni igények fejlődése a társadalmi szükségletektől elmaradt. A könyvtárak és a szakirodalmi tájékoztató intézmények a feltételben hiányok miatt a jelentkező egyéni igényeket sem tudták kielégíteni. Éppen ezért a konferencia a könyvtári szolgáltatásoknak az ellátandó terület szükségleteihez való igazítását, az ehhez szükséges jobb feltételek megteremtését és a hatékony, szervezett együttműködést ajánlotta. Anélkül, hogy az ajánlásokat tételesen felsorolnám megállapíthatjuk, hogy a III. országos könyvtárügyi konferencia mérföldkő volt könyvtárügyünk fejlődésében. A fejlődés extenzív és intenzív szakaszának határát jelöli. Helyesen érzékelte, hogy az extenzív fejlesztés tartalékai kimerültek, s ezért a változott körülményeknek megfelelően igyekezett megszabni a tennivalókat. Az elmúlt tíz évben sok minden történt az ajánlások megvalósítása érdekében. Teljességre már csak azért sem kell törekednem, mert Futala Tibor referátuma az összfejlodes keretébe ágyazva megtette ezt. Csak arra utalok tehát, hogy a szolgáltatások fejlődése szempontjából is meghatározó volt az új könyvtári törvényerejű rendelet és a végrehajtására megjelent jogszabályok, a tanácsi, a szakszervezeti és a főiskolai könyvtárak fejlesztésére vonatkozó, valamint az ifjúság ellátásának javítása érdekében kiadott szakmai irányelvek, az egyetemi és főiskolai könyvtárak 2. országos konferenciája stb. A feltételek (épületek, berendezés, beszerzési keretek, személyzet, gépesítés stb.) azonban nem alakultak a várakozásnak megfelelően, sőt, gazdaságunk ismert nehézségei következtében néhány tekintetben még az 1970-ben jelzetthez képest is romlottak. A könyvtárügy belső energiái a korábbinál jobban — de még mindig nem a kívánatos mértékben — szerveződtek a célok megvalósítása érdekében. Mit értünk el tehát ebben az évtizedben? Mennyiben változott, javult, igazodott a társadalom igényeihez könyvtáraink és szakirodalmi információs intézményeink szolgáltatása? Az a tevékenység, amelyen keresztül a társadalom (megbízásunkból a fenntartó és felügyeleti szervek is), elsősorban méri tevékenységüket? Változott-e az eltelt évtizedben társadalmunk könyvtárhasználati kultúrája? Szándékosan nem az igények változását kérdem, mert azt felelhetnénk — nagyjából ugyanazon érvek alapján mint 1970-ben —, hogy tovább növekedett, hogy a felgyorsult gazdasági, technikai, tudományos fejlődés magában rejti az igények növekedését. Különösen ha a gazdaság intenzifikálásának feladataira gondolunk. Inkább azt keresem, hogy e társadalmilag meghatározott igények kielégítésének forrását a használók mennyiben találják meg a könyvtárakban, szolgáltatásainkban? Az egyének, a társadalom tagjai intézményeinkben keresik-e a feleletet azokra a kérdésekre, amelyekre — legjobb meggyőződésünk szerint — nekünk kellene válaszolnunk? 26
