Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1980 (Budapest, 1981)
A plenáris ülés előadásai - Kiss Jenő: A könyvtári szolgáltatások fejlődése a 70-es években
Változhatott-e egyáltalán a könyvtárhasználati kultúra ennyi idő alatt? Társadalmilag, a művelődésben, az iskolázottság színvonalában sokkal jobban meghatározott ez a szint, mintsem hogy néhány év alatt lényegesen változzék. Még akkor is, ha a társadalom és könyvtárak mindent megtesznek — valóban mindent megtettek? - változtatása érdekében. Néhány — biztató — tényre utalhatunk. Az 1978-ban kiadott és fokozatosan életbelépő új általános iskolai tantervek hosszabb távon a könyvtárhasználati kultúra jobb megalapozásával biztatnak. Lassú az előrehaladás az új értelmiség felkészítésében, pontosabban abban, hogy szakmájával együtt annak szakirodalmi hátterét, a benne való eligazodás módját is megtanulja. A tárgyalt időszak előtt megjelent jogszabály alapján néhány műszaki és agrár felsőoktatási intézményben folyik ilyen felkészítés. De milyen hatásfokkal és színvonalon? És a tudományegyetemeken, a humán területeken? Az egyetemi és főiskolai könyvtárakban dolgozó kollégáink riasztó példákat sorolhatnának. A biztató jelenségek közé sorolnám a Tiszatájban Bakos István okos vitaindítója alapján most folyó polémiát a vidéki társadalomtudományi kutatások helyzetéről. E vitában többen — nem könyvtárosok! — magától értetődően beszélnek e kutatások könyvtári hetterétől. Mintha a kutatók kezdenék felismerni a könyvtári ellátás fontosságát. Hogy a lehetőségeit is mind többen tudják, arról pedig a Könyvtárosban megjelent hasznos interjúsorozat tanúskodik, éppen a legrangosabb kutatók-oktatók szavával mondva el a mi érveinket. De a Magyar Tudományban is mind gyakrabban ejtenek a tudósok szót a könyvtári ellátás — mint a kutatás nélkülözhetetlen feltétele — fontosságáról. A jó könyvtár egy életre kiható szerepéről vall — bizonyára másoknak is feltűnt már —, hogy szinte nem múlik el hét anélkül, hogy szellemi-tudományos életünk valamely nagysága ne nyilatkozna az egykori Eötvös Kollégium könyvtárának tudományos pályákat meghatározó szerepéről. Mindezek a könyvtárhasználati kultúra lassú változásának irányába hatnak. Paradox módon még az a Fogarassy Miklós által újra bizonyított trend is erről árulkodik, hogy a helyi szakkönyvtárak dotációja sokkal nagyobb arányban növekedett az elmúlt időszakban, mint a hatékonyabb ellátást biztosító, kulcsszerepet betöltő nagyobb intézményeké. Ugyanis azt jelzi, hogy az igényt már felismerték, sokan és sok helyütt, ha a kielégítés optimális módját még nem találták is meg. A veszprémi Vegyipari Egyetem Könyvtárának közismert példája, vagy Zsidai József könyve és könyvtárának gyakorlata pedig arról tanúskodik, hogy nekünk könyvtárosoknak kell megmutatnunk a helyes megoldást, rávezetnünk a használókat a számukra előnyös és népgazdaságilag is olcsóbb megoldásra. Hozhattam volna példát a közművelődési könyvtárak területéről is például a Veszprém megyei ellátási rendszer kezdeti eredményeit. Tisztelt Vándorgyűlés! Sem pesszimista hangulatot nem akartam kelteni, sem hurrá optimizmusra nem látok okot. A tényekkel reálisan számot vetve, annyit állapítok meg: vannak biztató jelek könyvtárhasználati kultúránk változásában, de még sokat kell tennünk azért, hogy társadalmunk felismerje és jobban hasznosítsa a könyvtárakban rejlő lehetőségeket. 27
