Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1980 (Budapest, 1981)

A plenáris ülés előadásai - Futala Tibor: A könyvtár- és szakirodalmi tájékoztatásügy fejlődése a III. országos könyvtárügyi konferencia óta

II. A két rendszer, de meggyőződésem szerint fogalmazva inkább csak akkor két rendszer, ha e célból az egyik szemem tengelyét ujjammal tolom el valamennyire, tervezésiszervezési-építkezési elveinek fokozódó egybeesését korábban stratégiai sikerként, eredményként értékeltem. Az elmúlt évtized mindennapi gyakorlatában ez azonban egyáltalán nem volt vagy csak alig volt érezhető. Sőt: megítélésem szerint az a tény, hogy a III. országos könyvtárügyi konferenciát követő időkben a két legérdekeltebb főhatóság, nevezetesen a Kulturális Minisztérium és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság — mindegyik saját alapdokumentumait elkészítendő — koncepcionális tevékenységre vonult vissza, és hogy ez a koncepcionális tevékenység hellyel-közzel az évtized jórészét felemésztve, sok, korábban bár nem hibátlanul, de mégis Ígéretesen bontakozgató erőfeszítést zsugorított ismét elvi szintre. E visszanyesett erőfeszítések közül mindenekelőtt a gyűjtőköri egyeztetési munkálatokat kell megemlíteni, mint a szakkönyvtári és a szakirodalmi tájékoztatási együttműködés szempontjából a legfontosabbakat. Ezek 1973 márciusáig intenzíven folytak, azután mintha elvágták volna őket. Igaz,a gyűjtőköri együttműködés gondolatai magasabb szinten az új könyvtárügyi alapjogszabályokban mint szakterületi és területi együttműködési körök nyertek megfogalmazást, ám ez a kooperáció még ma annyira sem valóság, mint a két gyűjtőköri utasítás, a 131/1968. és a 110/1972. számú korlátozott valósága volt. A szemtengelyeltolással két rendszer stratégiai eredményként elkönyvelt közeledése a kétoldali alapdokumentumokban csak félig-meddig valósul meg, ha a célbavett intézményi bázist tekintjük. A könyvtári alapjogszabályok az irányítás, a K+F és a felsőoktatás könyvtári-szakirodalmi ellátását — a hálózati keretek meghatározása mellett — az ún. országos feladatkörű szakkönyvtárak 120 tagból álló mezőnyére bízzák azzal a feltételezéssel, hogy mindenekelőtt ezek a könyvtárak alakítanak majd a szakirodalmi igények és szolgáltatások minél maradéktalanabb kielégítésére szakterületi együttműködési köröket. Az 5/1978. KM számú rendelet felsorolta szakkönyvtárak közül az OSZUR által is „célbavett" intézmények között 92 szerepel. Ha az OSZIIR-ból hiányzó 28 intézményt nézzük, azonnal felmerül a kérdés: ugyan miért nem kell az OSZIIR-nak pl. a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, az MTA több vezető kutatóintézetének a könyvtára? Az OSZIIR által kiemelten kezelt „intézményi mezőny" 264 tagból áll, tehát jóval több, mint a hivatkozott kulturális miniszteri rendelet. Itt meg az kérdezhető joggal: ezek az intézmények és könyvtáraik miért maradtak ki a szakkönyvtárak preferált seregéből? Mivel mindkét fél jegyzéke nagyjából a tárcák bemondása és a készítők szubjektív helyismerete alapján készült, joggal legyez az óvatos gyanú, hogy a tárcák sem könyvtáraikat, sem intézményeik információs felkészültségét nem ismerik eléggé. Ha a két főhatóság egyszer közösen jelölné ki azt a kb. 200 információs intézményt és szakkönyvtárat, amelyre az ország szakirodalmi ellátását és szakirodalmi tájékoztatását elsősorban építeni lehet, akkor mindjárt megszűnnék az a bizonyos „kt melyre az előbb utaltam. 14