Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1980 (Budapest, 1981)

A plenáris ülés előadásai - Futala Tibor: A könyvtár- és szakirodalmi tájékoztatásügy fejlődése a III. országos könyvtárügyi konferencia óta

mert — ahogy a szakirodalomban olvasom — „nincsenek olyan információs eszközök, mint a minisztériumi, államigazgatási 'felállás', ... csak ilyenek vannak: kémiai, fizikai, matematikai, geológiai, olajipari, elektrotechnikai, szociológiai stb." E veszélyt kiküszöbölendő hozták létre az alapjogszabályok a szakterületi és területi együttműködési körök intézményét, illetve a megszervezésükre, működésük orientálására hivatott koordinációs központokat, amelyeknek feladatkörében egyébként a rokon hálózatok munkájának koordinálása is benne van, s ezáltal valamiféle összekötő kapcsot jelentenek az alapjogszabályok két fő szervezési elve, az igazgatási-felügyeleti és a szakterületi-területi között. Ha jól mennek a dolgok — és az ágazati felügyeleten kívül rajtunk, a szakmán is áll, hogy jól menjenek — akkor az igazgatási-felügyeleti elv működésétől bízvást követelhetjük meg a rendszer működési feltételeinek biztosítását, a szakterületi-területi elv működésétől pedig a biztosított feltételekkel arányban álló, az igényeket optimálisan kielégítő könyvtári-irodalmi, szakirodalmi és tájékoztatási ellátást. Az alapjogszabályok másodikként és harmadikként hangoztatott Ígéretének megalapozott voltát azzal az igencsak örvendetes ténnyel szeretném még alátámasztani, hogy általuk a szakkönyvtári és a szakirodalmi információs rendszer építkezési-szerveződési elvei teljesen azonossá váltak. Az — persze — más kérdés, hogy két olyan iker rendszer esetében, mint amilyen a szakkönyvtári és a szakirodalmi tájékoztatás, amelyről legalábbis Apollinaire Égövének pihi-madarai jutnak az ember eszébe, lévén „egy szárnyuk van csak s párosan röpülnek fenn az égen", ennek mindenképpen így kell lennie. Ezt az Országos Szakirodalmi Információs Rendszer továbbfejlesztési koncepciójának ismertté válásával — vívmányként említem meg, mert hosszú ideig nem ez volt a helyzet, úgyhogy a III. országos könyvtárügyi konferencia egyik felszólalója meglehetősen sarkítva volt kénytelen még ecsetelni a két szoros lényegű tevékenység között dúló háború presztízs és hozzánemértési okait. Igaz, azóta — csak tíz év kellett hozzá — a dolog le is egyszerűsödött azzal, hogy az OSZIR-ból OSZIIR lett, tehát kivált belőle a K+F irányítási információkkal való ellátása, pontosan az a tevékenység, ami a szokványos gondolkodásmódban kétségtelenül valamivel távolabb áll a szakkönyvtárügytől, a szakirodalomtól, mint a szakirodalmi tájékoztatás. A szakmai információs rendszert és a szakkönyvtárügyet egy kalap alá venni mindmáig nagyobb szentségtörés volna, mint a szakirodalmi tájékoztatást és a szakkönyvtárügyet. De hát nem is egy kalap alá vételről van szó, mint inkább annak felfedezéséről és belátásáról, hogy a szak könyvtárügy és a szakirodalmi tájékoztatás ugyanannak a dolognak két oldala. Idáig a fejlődésben még nem jutottunk: a szakkönyvtári és a szakirodalmi tájékoztatási rendszer lényegi azonosságát a rájuk vonatkozó alapdokumentumok minden további nélkül korántsem adják ki, mivel más-más terminológiát használnak, és bár majdnem ugyanazon a területen terveznek, sokszor egymás tudta nélkül és esetenként egymás ellenére is. 13