Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)

A XI. Vándorgyűlés szekcióülésein (1979. augusztus 9-10. Veszprém) elhangzott előadások, korreferátumok - Heili Saarinen: Lappföld könyvtárairól

Lappföldön és Finnországban, hanem szerte az egész világon. Mindenhol léteznek, folynak vállalkozások, amelyek a körzet lakosságát érintik, s a lakosok nincsenek kielégítően tájékozódva róluk. S mindenütt a könyvtár feladata lenne, hogy a fontos dolgokról információkkal lássa el használóit. Magától értetődően a könyvtár nem korlátozhatja magát csak a tájékoztatási feladatokra, hanem szépirodalommal, képpel és hanggal segíti az embereket a világról való képük kialakításában. Gyakran hatékonyabb és gyorsabb érzéki tapasztalattal eljutni a lényeghez, mint a tudományos megismerés útját követni. Hagyományos feladata a könyvtáraknak a szépirodalom rendelkezésre bocsátása. Lappföldön is a kölcsönzött könyvek nagyobb része szépirodalom, regények és novellák. Manapság azonban a könyvtárak nem teljesíthetik feladataikat azzal, hogy mechanikusan közvetítik mindazt az irodalmat, amely elönti a piacot. A kön nyű,.szórakoztató olvasmányok, a besztszellerek özöne egyre inkább elborítja a fontos és értékes regényeket és novellákat. A könyvtárak pedig sajnálatos módon arra kényszerülnek, hogy feladják lelkiismeretes erőfeszítéseiket az értékes irodalom terjesztése érdekében, éppen a szakképzett személyzet és egyéb szükséges feltételek hiánya miatt. Kezdetén tart még csak Lappföldön az a folyamat, amely bevonja a könyvtárak gyűjtőkörébe az audiovizuális dokumentumokat is; pedig az ismeretek és gondolatok kép és hang révén is átadhatók. Az egyetlen nem szóbeli kommunikációs forma, ami erőteljesen jelentkezik a lappföldi könyvtárak tevékenységében, az a zene. Kis zenei részlegek majdnem minden községben találhatók, ezzel szemben fényképek, filmek és reprodukciók még alig. A könyvtári szolgáltatások tartalmának megkívánt minőségét csak helyi, regionális és országos szinten végrehajtott intézkedésekkel lehet elérni. A helyi szint legsúlyosabb problémája a könyvtári személyzet hiánya, ami ahhoz vezet, hogy a meglevő személyzetnek minden idejét a belső könyvtári munkákra (katalogizálás, szakozás, kölcsönzésnyilvántartás) kell fordítania, s nem marad idő a gyűjtemény minőségének javítására, valamint az értékes és fontos dokumentumok használatának előmozdítására. Néhány településen a legkisebb fiókkönyvtárakat bibliobuszokkal váltották fel — Lappföldön tizenkettő üzemel belőlük —, ami a könyvtári szolgálat jelentős javulását eredményezte. Regionális szinten a legracionálisabb és leggazdaságosabb megoldás egy jól felszerelt és ellátott központi könyvtár működtetése, kettős feladattal: 1. a régió könyvtárainak rendelkezésükre bocsátani a náluk hiányzó dokumentumokat; 2. módszertani segítséget nyújtani a munkájukhoz. A regionális könyvtárak (föltételezhetően a mi megyei könyvtárainknak felelnek meg a szerk.) egész hálózata fejlődött ki Finnországban az utolsó tizenöt évben; a legújabb 1977-ben nyílott meg, s jelenleg tizenhat regionális könyvtár működik. Rovaniemi könyvtára tizennégy évvel ezelőtt kapott regionális feladatokat, mint az egész körzet központi könyvtára, s mostanra a legszilárdabb területi szolgálatok egyikével rendelkezik. Regionális központi könyvtári tevékenységének legszembetűnőbb két vonása a távoleső helyi könyvtárak egyes dokumentumokra vonatkozó igényeinek kielégítése és a regionális helyismereti gyűjtemény kifejlesztése. A könyvtár Lapponica-gyűjteménye egyike a legna74