Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)

A XI. Vándorgyűlés szekcióülésein (1979. augusztus 9-10. Veszprém) elhangzott előadások, korreferátumok - Heili Saarinen: Lappföld könyvtárairól

Az északi könyvtárak arra is büszkék lehetnek, hogy Lappföld lakóinak 50 %-a használja a könyvtári szolgáltatásokat, míg az országos átlag csupán 30 %. Ezek jelentős eredmények, különösen ha arra gondolunk, hogy a problémák, amelyek általában nehezítik a könyvtárak munkáját, Lappföldön különös súllyal jelentkeznek, mint például a képzett könyvtárosok hiánya. Habár a statisztikai adatok megnyugtatóak, a munka és a szolgáltatások minőségét javítanunk kell. Az UNESCO közművelődési könyvtári manifesztuma a könyvtár feladatait így foglalja össze: „A közművelődési könyvtár gyakorlati megtestesülése a demokrácia hitének a folyamatos, egész életen át tartó egyetemes művelődésben, valamint az emberiség tudományos és kulturális eredményeinek megbecsülésében. A közművelődési könyvtár legfőbb eszköze annak, hogy az emberi gondolatoknak és eszméknek, az ember teremtő képzelete megnyilvánulásainak hordozói mindenki számára ingyenesen hozzáférhetővé legyenek. A közművelődési könyvtár a közösség ügyeiben való tevékeny részvétellel és alkotó hozzáállással bizonyítsa be szolgáltatásainak hasznát és propagálja igénybevételüket." S ha valaki e szempontból vizsgálja Lappföld könyvtárait, megállapíthatja, hogy még sok javítanivaló van munkájukban. Vegyünk csak egy példát. Savukoski egy nagyon kis község messze északon; kevesebb mint kétezer lakosa nagy területen szétszórva él. Néhány évvel ezelőtt egy meglehetősen számottevő érclelőhelyet találtak a vadonban, körülbelül kétszáz kilométerre a község jelenlegi központjától. Minthogy a lelőhely ilyen messzire esik és a szállítási költségek az ércdúsítóhoz magasak lennének, kérdésessé vált, hogy vajon kifizetődő-e egyáltalán a telep kiaknázása. Ez a kérdés életbevágó jelentőségű mind a község egésze, mind az egyes lakosok számára. Először is a bánya munkaalkalmat nyújtana a lakosság nagy részének. Másodszor a lelőhely oly nagy kiterjedésű, hogy javaslatok merültek fel arra vonatkozóan, a község egész központja, minden szolgáltatásával együtt költözzön át kétszáz kilométerre a vadonba. Az egész vállalkozás oly nagy mérvű, hogy közvetlenül vagy közvetve érinti a község minden egyes tagját. De sem a község vezetői, sem az egyszerű adófizetők nincsenek tisztában a vállalkozás minden vonatkozásával, sem az őket érintő gyakorlati kihatásaival, sem pedig azokkal az eszközökkel, amelyek nekik, a körzet lakóinak rendelkezésükre állnak ahhoz, hogy úgy befolyásolhassák a változásokat, hogy az ő érdekeiknek is megfeleljen a tervezett vállalkozás. A községi könyvtár lenne az az intézmény, amely természetszerűleg gyűjt össze minden idevonatkozó és hozzáférhető információt és dokumentumot, valamint sokrétű tevékenységével biztosítja, hogy mindezeket a község és lakossága saját javára felhasználja. Azonban Savukoski községi könyvtára nem képes erre. S miért nem? Azért nem, mert a könyvtárat egy gyengén képzett könyvtáros kezeli, segédszemélyzet nélkül. A könyvtár központja egy kicsiny, kényelmetlen helyiségben található az általános iskola épületében. Ilyen körülmények között nincs lehetőség „tevékeny részvételre" és „alkotó hozzáállásra" az információk célhozjuttatásában. Mindazonáltal Savukoski könyvtári szolgálata nem a legrosszabb Lappföldön és megfelel az országos átlagnak. Dél-Finnországban több könyvtárat kezel részfoglalkozású könyvtáros, mint Lappföldön. Azt hiszem, a savukoskibeli vállalkozáshoz hasonló példa bőven található nemcsak 73