Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)

A XI. Vándorgyűlés plenáris ülésén (1979. augusztus 9. Veszprém) elhangzott előadások - Vályi Gábor: A könyvtárközi munkamegosztás és együttműködés kérdései a társadalomtudományi könyvtárakban

Nem a szabályozás hiányaiban kell elsősorban gyengeségünk forrását keresni, hiszen ezen a téren nagyon sok minden történt. Az irányítás gyengeségét elsősorban a már megfogalmazott feladatok következetlen végrehajtása terén érzem. Érdemes újra elolvasni a III. Könyvtárügyi Konferencia elemzéseit és határozatait, sok közülük ma is érvényes és megvalósítatlan, vagy akár a legutóbbi könyvtári rendeleteket és feltenni a kérdést, hogy az ágazati irányítás például a szakterületi együttműködésben miért érvényesül csak ilyen gyengén, miért következett be, hogy a szakma irányításának demokratikus tanácsadó szerve az OKDT, vagy mostani nevén az OKT működése olyan hosszú ideig szünetelt. Távol áll tőlem, hogy az egész mulasztást a Kulturális Minisztérium nyakába varrjam, de mégis úgy érzem, hogy felmenteni sem lehet az ágazati felelősséget viselő szervet, amelynek vezetői és munkatársai ismerték és ismerik a könyvtári munkának azt a sajátosságát, hogy itt csak nagyon szívós és folyamatos, sok évi következetes aprómunkával lehet tényleges eredményeket elérni. Nekibuzdulások, egyszeri szabályozások és azután ezek elfelejtése nem vezet célhoz. A társadalomtudományi szakkönyvtárak területén már hosszú évek óta ismételt elhatározások születtek, mindegyik kivétel nélkül hangsúlyozta az együttműködés szükségességét, információs szakközpont néven — bár hatósági jogkör nélkül — kijelölték a felelősöket az irányításra és a koordinációra, sőt a tudománypolitikai orientálásra is szervezeti intézkedéseket tettek. A társadalomtudományi dokumentáció és az információs tevékenység lényege azonban alig változott, az összefogás, az információs munkafolyamat, az intézmények közötti együttműködés és munkamegosztás mégsem javult meg. Hiába mondatott ki az ágazati felelősség, a szakközpontok koordinációs funkciója, ha nem sikerült áttörni azokat a korlátokat, amelyeket a különböző fenntartók különböző érdeke és elképzelései, a megszokotthoz való ragaszkodás, a konzervativizmus, a látszateredmények elismerése és ismételgetése, valamint az együttműködés nehézségei jelentenek. Földi Tamás, a Könyvtári Figyelő ez évi 3. számában a közgazdasági dokumentációról és információról írt cikkében — amelynek tartalma szorosan vándorgyűlésünk témájához kapcsolódik —, írta le azt a figyelemreméltó mondatot, hogy a kooperáció, ha valóban az, mindig valami újnak a vállalása és valami régiről való lemondás. A változtatás, a megjavítás érdekében nyíltan ki kell mondanunk, hogy sem az újnak a vállalásában, sem a régiről, az elavultról való lemondásban nem tettünk eleget, holott a fennálló szabályozások lehetővé tették volna, hogy maguk a könyvtárak is jobban keressék az együttműködés útját, mint ahogyan tették. A Társadalomtudományi Információs Munkabizottság, amely, mint a Társadalomtudományi Koordinációs Bizottság és a Kulturális Minisztérium tanácsadó testülete, a különböző társadalomtudományi ágak információs szakközpontjainak vezetőiből alakult, az elmúlt két év során számos ülésezés ellenére sem jutott messzebbre, minthogy megvitatta néhány szakközpont elképzelését munkája megszervezéséről és a koncepciók közül néhányat az akadémiai szakbizottságokkal egyeztetett. Tulajdonképpen a tényleges célhoz, az együttműködés erősítéséhez és a társadalomtudományi információ rendszerré szervezéséhez aligha került közelebb. A Könyvtári Figyelő már idézett cikkében, miután ismertette az 1957 óta folyt kísérleteket a közgazdasági dokumentáció összefogására és bemutatta a kísérletek kudarcát. 34