Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)

A XI. Vándorgyűlés plenáris ülésén (1979. augusztus 9. Veszprém) elhangzott előadások - Vályi Gábor: A könyvtárközi munkamegosztás és együttműködés kérdései a társadalomtudományi könyvtárakban

ezek okait a következőkben foglalta össze: a közgazdasági kutatási és intézményrendszer rendkívül szerteágazó, számos felügyeleti szerv között szétaprózott; az intézmények önellátásáratörekszenek és a központi szolgáltatások gyengék; a kooperációt ösztönző érdekviszonyok hiányoznak és végül az országos rendezésre irányuló törekvések sem alulról, sem felülről nem kaptak elég támogatást az együttműködés akadályainak leküzdéséhez. Az Országgyűlési Könyvtárban, amely két társadalomtudományi szakközpont feladatának terhét viseli, a politikáét, valamint az állam- és jogtudományét, 1974 óta folynak kezdeményezések a tárgyban érdekelt intézmények valamilyen-fajta együttműködésének létrehozására. Bár az eredmény talán valamivel jobb, legalább a politika vonatkozásában, mint a közgazdaságéban, mégis itt is elsősorban hiányosságokról kell beszélnünk. Az együttműködésen alapuló feldolgozás csak nagyon csekély volumenben valósult meg, és ez is csak egy-két intézménnyel. Sikerült viszont a fordíttatások terén való együttműködés és ez minden részvevő számára megtakarítást hozott. Ezen kívül sikerültek olyan nem igazán együttműködési formák, hogy a társintézmények, az Országgyűlési Könyvtár által nyújtott központi szolgáltatások révén bizonyos dokumentációs feladatoktól mentesülve, erőiket átcsoportosíthatták és saját, szűkebb értelemben vett feladataikat könnyebben láthatják el. Ugyanakkor ezek aktívan segítették az Országgyűlési Könyvtár szolgáltatásainak terjesztését és szélesebb körű hasznosítását. Az állam- és jogtudomány terén az együttműködésben még ennyit sem sikerült elérni. Kudarcba fulladt a jogi dokumentációs intézmények kölcsönös, folyamatos tájékoztatásának megszervezése, de még az olyan hagyományos szolgáltatás, mint a külföldi jogi folyóiratok kétévenként kiadott könyvtári lelőhely-jegyzékének összeállítása is, az együttműködés problémái miatt, nem egyszer nehézségekbe ütközik. Jelentős egyetemes történelmi gyűjteménye több nagy társadalomtudományi szakkönyvtárunknak van. Köztük az elhatárolás nagyjában, korszakonként megtörtént. Ez a kézikönyvek, a nagy összefoglaló művek tekintetében bizonyos párhuzamosságot okoz ugyan, de ez még, véleményem szerint, elviselhető. Az viszont már kifogásolható, hogy sem az Országos Széchényi Könyvtár, sem az Egyetemi Könyvtár, sem a Magyar Tudományos Akadémia Központi Könyvtára, vagy akár a Történettudományi Intézet és végül az Országgyűlési Könyvtár sem érzi magát e tudományterület gazdájának, így ennek a diszciplínának még országos információs szakközpontja sincs. A különböző korszakonként elvben felelősséget viselő könyvtárak között az együttműködés minimumát sem sikerült megvalósítani. Berend T. Iván a Valóság júliusi számában tanulmányt írt a történettudomány társadalmi hasznosságáról. Ebben többek közt azt írja, hogy a társadalmi fejlődésben a lemaradás, a lépéstartás, vagy az előretörés nem kis mértékben éppen az ország lakosságának képzettségi, műveltségi, befogadási szintjétől függ a demokratikus továbbfejlődés előfeltétele - mondja - a valóban legszélesebb tömegek érdemi tájékozódási, politikai-kulturális érettségében, vagyis az információk befogadásának, feldolgozásának készségében jelentkezik. Vicclapjaink vannak tele a példákkal, kabarétréfák tárgya, hogy milyen alacsony szinten áll még az egyetemi felvételre jelentkezők történelmi ismerete is. Ugyanakkor megpróbálván tájékoztatást felajánlani, térítésmentesen, középiskolai történelemtanára35