Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)

A XI. Vándorgyűlés plenáris ülésén (1979. augusztus 9. Veszprém) elhangzott előadások - Villangó István: A könyvtárügy időszerű feladatai, különös tekintettel a könyvtárközi munkamegosztás és együttműködés fejlesztésére

Az együttműködésre — bár korántsem teljességgel — a mostanában igen sokszor emlegetett 5/1978. (XII.12.) KM számú rendelet tartalmaz iránymutatást, a szakterületi és a területi (regionális) együttműködési körökről mondottak révén. Szeretnék azonban utalni arra: nem véletlen, hogy ez a rendelet szinte egyáltalán nem szól az együttműködési körök tevékenységének tartalmáról (eltérően pl. a hálózatoktól). Ugy véltük, a korábbi hibák egy részét kerülhetjük el azzal, ha minden megalakuló körre rábízzuk: maga határozza meg, hogy a könyvtári, tájékoztatási tevékenység egyes területein milyen mértékben, milyen formában, milyen konkrét célokkal kíván kooperálni. El akartuk és el akarjuk kerülni a „sematizálást", az indokolatlan egységesítést, a mereven „előírt" formákat. Úgy véljük, hogy az egyes szakterületeken vagy régiókban tevékenykedő könyvtárak nálunk pontosabban tudják: mire van szükségük a hatékony együttműködés, az eredményesebb munka érdekében. Hisszük és reméljük, hogy ily módon a könyvtárak együttműködése valóban kiterjed a könyvtári és információs tevékenység egészére, figyelembe veszi az egyes folyamatok, alkotóelemek immanens összefüggéseit, végigköveti egy-egy megállapodás, döntés valamennyi következményét. Véleményünk szerint az együttműködésnek — akár egy-egy ilyen körön belül, akár attól függetlenül alakul is ki — mindenekelőtt a gyűjtés, a feldolgozás, de leginkább a szakirodalmi információs szolgáltatások terén kell jelentősen előrelépni, mégpedig azzal az elsődleges céllal, hogy a könyvtári szolgáltatások színvonalának javítása a jelenleginél nem nagyobb ráfordítással legyen megvalósítható, ésszerű takarékossággal, szükséges és lehetséges munkamegosztással. Az együttműködés utasításra: aligha lehet eredményes. Indíték, motiváció csak az érdekek felismerésén alapulhat, ehhez azonban arra van szükség, hogy a jelenleginél több könyvtáros legyen képes a helyi és csoport érdekek mellett az országos, társadalmi érdekeket is észrevenni, felismerni, figyelembe venni, s ha szükséges, minderről fenntartóját is meggyőzni. Az együttműködés — kétségtelenül — a mainál fejlettebb, korszerűbb műszaki ellátottságot, technikai felszereltséget igényel. A másolás- és sokszorosítástechnika, a mikrofilmtechnika, a távközlés olyan, ma még eléggé elterjedtnek korántsem tekinthető eszközei, mint a telex, indokolt és lehetséges esetekben a számítástechnika (lehetőségeinek lehető teljes kiaknázásával!) meghatározó, de legalábbis jelentősen befolyásoló tényezői, elemei lehetnek és kell, hogy legyenek az együttműködésnek. A technika azonban az ember és a tervszerű, összehangolt fejlesztés nélkül: halott dolog, kidobott pénz. Együttműködés a szubjektív tényezők figyelmen kívül hagyásával nem alakulhat ki, nem működhet. A kifejezett szándék, az együttműködni szándékozás hangoztatása, ismételgetése önmagában semmit sem ér. Az eredményes — szükségképpen minden részvevő fél számára előnyös — együttműködés széles látókört, a mások problémáinak, céljainak, feladatainak ismeretét, s talán elsősorban megbízhatóságot igényel: az együttműködés keretében vállalt feladatot a vállalat színvonalon és a vállalt határidőre kell teljesíteni, s itt már nem lehet helye „objektív nehézségeknek", előre nem látott akadályoknak. Illúziónak, utópiának vélik tán néhányan az ilyen együttműködést, s ha könyvtá20