Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)

A XI. Vándorgyűlés plenáris ülésén (1979. augusztus 9. Veszprém) elhangzott előadások - Villangó István: A könyvtárügy időszerű feladatai, különös tekintettel a könyvtárközi munkamegosztás és együttműködés fejlesztésére

időszakban el kell érni, hogy a könyvtári szolgáltatásokat igénybe vevők száma egyenletesen emelkedjék. Kiemelt gondoskodást igényel a munkásság és az ifjúság olvasóvá nevelése, ez utóbbi a derekasan lemaradt iskolai könyvtárak fejlesztésével is. Az intézmények szolgáltatási színvonalának továbbfejlesztésével kell javítani az olvasmányszerkezet minőségét. Széles körben kell meghonosítani a korszerű könyvtári szolgáltatásokat, az irodalom- és tudománynépszerűsítő rendezvényeket, zenei, nyelvi, audiovizuális szolgáltatásokat, az irodalomkutatást és témafigyelést, a másolatszolgáltatást, mikrofilmezést stb. A korszerű általános műveltség, a politikai tájékozottság és a szakmai ismeretek szintjének növelése érdekében erőteljesen fejleszteni kell a helyben olvasási szokásokat. Minőségi fejlődést jelentő módon kell előrelépni a szakirodalmi információs ellátás, a tudományos kutatást és a termelést közvetlenül segítő szolgáltatások terén. Jelentős mértékben fejleszteni kell a központi könyvtári szolgáltatások, a nemzeti bibliográfia, a hazai és nemzetközi könyvtárközi kölcsönzés, a központi nyilvántartások stb. színvonalát, hatékonyságát. E feladatok teljesítése megköveteli: 1. A könyvtárak fejlesztését, működési — anyagi, személyi és technikai — feltételeinek javítását. 2. A könyvtári rendszer optimális működtetését, a rendszerben rejlő együttműködési és integrációs lehetőségek, tartalékok feltárását és hasznosítását. 3. Az ágazati irányítás javítását, az irányítás demokratizmusának, szakszerűségének biztosítását. E három — csupán előadói önkénnyel szétválasztható — de egymással szorosan öszszefüggő feladatról szeretnék kissé bővebben szólni. Legnehezebb ezek közül az elsőről, a fejlesztésekről, a feltételek javításáról beszélni. Az adott gazdasági lehetőségek és az elképzelt fejlesztések között nagy a feszültség. Hiszen akkor tervezünk fokozottabb fejlesztéseket, amikor gazdasági feltételeink nem javulnak, sőt romlanak. Ha ehhez még hozzáveszem, hogy az elmúlt időszakban megtörtént társadalmunk differenciált érdekszerkezetének elismerése, hogy a különböző ágazatok, területek mindinkább megfogalmazzák — sőt politikailag is megjelenítik — sajátos érdekeiket, akkor nem irigylésre méltó ma a tervezők, az irányításban dolgozók helyzete. Mégis azt kell mondanom, hogy ez utóbbi, az érdekszerkezet elismerése is arra kényszerít: a lehető legmarkánsabban fogalmazzuk meg szakmai és politikai érveinket, fogjuk feszesebbre fejlesztési elképzeléseink sorrendjét — természetesen kellő toleranciával és kompromiszszum készséggel. Ilyen alapon mertük megfogalmazni azt, hogy a 6. ötéves tervben a közművelődés valamennyi intézménye közül — a viszonylagos elmaradás felszámolása és a könyvtárhasználók növekvő igényeinek kielégítése érdekében is — a könyvtárak, ezen belül elsősorban a megyei és a központosított ellátási rendszerben kulcsfontosságú szerepet játszó „A" (részben „B") típusú könyvtárak fejlesztései kapjanak elsőbbséget. A központi anyagi eszközöket és figyelmet elsősorban ezekre az intézményekre kívánjuk összpontosítani. 17