Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1978 (Budapest, 1979)

A X. Vándorgyűlésen, Sopronban elhangzott előadások - Dr. Vajda Erik: Az Országos Kutatásnyilvántartás

A jelentések ilyen szolgáltatását és egyben az OKNY egész működését természetesen nagyon nagy mértékben bonyolítják a titokvédelmi problémák. A kutatási jelentés sajátos dokumentum a mi könyvtári világunkban minden egyébhez képest. A kutatási jelentés olyan egyedi dokumentum, amely egy meghatározott helyen jön létre, egy kutatóhely (nem egy esetben egy fejlesztő hely, egy iparvállalat stb.) munkájának eredményeként és ezt az eredményt tükrözve. A kutatás témája adott esetben lehet államtitok. Ez nem okoz nagy problémát, mert az ilyen kutatások száma viszonylag csekély és éppen ezért a rendszer használhatóságát önmagában nem befolyásolják; bejelentésük jórészt meg is történik és a titokvédelmi szabályok szerint kezelik e bejelentéseket mind a KKNY-nél, mind a tárcáknál. Nagyobb probléma az úgynevezett „szolgálati használatra" minősített kutatásoknál van, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy e kutatások eredménye üzleti titok. Ilyen esetben nem egyszer előfordul magában a kutatás bejelentésében is tudatos torzítás (ha egyáltalán bejelentik a kutatást és — féltve az üzleti titkot — nem folyamodnak a fentiekben említett Játéklehetőségekhez"), nagyon sok esetben pedig magát a kutatási jelentést nem adják ki. Mi vajon a megoldás? Nyilván nem lehet, nem kell és nem is szabad egész gazdaságirányítási rendszerünkkel szemben álló megoldást találni. Nem lehet és nem szabad rákényszeríteni senkit sem arra, hogy olyasmit adjon oda ingyen, amit általában, gazdálkodási elveinknek megfelelően jogosult csak pénzért odaadni. A megoldás azonban nem is az, hogy a rendszer rossz legyen, hogy a rendszerből „eltagadják" az adatokat. A helyes megoldás az, hogy a rendszer olyan titokvédelmi előírások szerint működjék ős a kutatómunkák olyan minősítést kapjanak, amelyek alapján meghatározható az a mérték, ameddig és amilyen információkat a különböző felhasználóknak adni lehet. Nyilvánvalóan más ez a mérték a tudománypolitikai irányítás — mint felhasználó — esetében és más egy úgymond — bár nálunk ennek a fogalomnak a tőkés körülmények közötti tartalmától eltérő tartalma van, illetve kell, hogy legyen - konkurrens kutatóhely (vagy éppenséggel vállalat) esetében. Nem megakadályozni kell, hogy a kutatási jelentéseket a bejelentések alapján a felhasználó megkapja, hanem azt kell lehetővé tenni, hogy azokat a kutatási jelentéseket és olyan feltételek mellett kaphassa meg, amilyen fettételeket a kutatást végző kutatóhely a rendelkezések értelmében támasztani jogosult, és támaszt. Végül néhány szót a rendszer fejlesztési terveiről; valóban néhány szót, hiszen a fejlesztési intézkedések többségét — így a szervezeti átalakítást, a bejelentőlapok módosítását, a fogalommeghatározások tökéletesítését, a minőség fokozott ellenőrzését, a kutatási jelentések esetleges gyűjtését, a titokvédelmi előírások differenciálását stb. - már a rendszer problémái kapcsán említettem. Néhány további fejlesztési intézkedés: a) A rendszert (legalábbis a KKNY-t) előreláthatólag 1982-ig gépesíteni fogjuk. Nem maga a számítógépes gépesítés okozza elsősorban a jelentős problémákat, hanem főként az intellektuális előfeltételek biztosítása, mindenekelőtt a megfelelő információkereső nyelv, a megfelelő tezaurusz, illetve a tezauruszok rendszerének a kidolgozása. b) A rendszernek a gépesített működésre alapozva új típusú és sokkal szélesebb szolgáltatási struktúrát kell biztosítania. A felsőszintű kutatásirányftás által kívánt módon -kell szolgáltatnia a K+F munkák adatait és a már említett tematikus elemzéseket. Emellett a bevált, csak nem kellően igénybe vett retrospektív információkeresést és szelektív 44