Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1978 (Budapest, 1979)

A X. Vándorgyűlésen, Sopronban elhangzott előadások - Dr. Vajda Erik: Az Országos Kutatásnyilvántartás

információterjesztést is gépesítve, szélesebb körben, nagyobb bázis alapján kell végezni. Végül — valószínűleg — sor kerül a K+F munkák adatainak tematikus sorozatokban és eseti kiadványokban történő ismertetésére is, ha ez — a titokvédelmi előírások biztosítása mellett — járható útnak bizonyul. c) A szolgáltatásokat és a gépesítést egyaránt illeti, mégis külön említem meg, hogy a kiemelkedő felhasználók (felsőszintű kutatásirányítás, tárcák stb.) információellátásának tökéletesítésére — a tervek szerint 1985-ig — kiépül a rendszer on-line információszolgáltatásra alkalmas hálózata. d) Javasolni fogjuk, hogy a szolgáltatások egy része kötelező legyen, nevezetesen az új kutatási témák finanszírozása csak a rendszer adatbázisában végzett visszamenőleges információkeresés eredményeinek beszerzése és átvizsgálása után legyen megindítható. e) A rendszert össze kell kapcsolni számos egyéb rendszerrel, így a kutatási jelentések gyűjteményeit regisztráló, létrehozó rendszerekkel, a nemzetközi tudományos és műszaki együttműködések kifejlesztés alatt álló nyilvántartásával, és össze kell kapcsolni néhány olyan, speciális kutatásnyilvántartási rendszerrel, amely egy-egy szűkebb szakterület kutatásait regisztrálja. Ezzel kapcsolatban előzetesen annyit említek csak meg, hogy nagyon gyakori és felesleges a tematikus kutatásnyilvántartások és az Országos Kutatásnyilvántartás közötti átfedés, pontosabban a gyenge együttműködés. Minden további nélkül megvalósítható lenne az, hogy a rendszerek egymást segítsék, akár az ellenőrzésben, akár a gyűjtött adatok kölcsönös szolgáltatásában. f) Tovább kell fejleszteni a rendszer részvételét a nemzetközi együttműködésben (mindenekelőtt a NTMIR keretében), és a nemzetközi rendszer(ek)től kapott adatok szolgáltatását — szükség és lehetőség szerint — össze kell kapcsolni a hazai szolgáltatásokkal. Befejezésül: gyakran merül fel az ilyen országos regisztrációkkal kapcsolatban az az észrevétel (érdekes módon csak a kutatásnyilvántartással és a fordításnyilvámártással kapcsolatban; a központi katalógusokkal kapcsolatban ilyen észrevételt még sohasem hallottam), hogy nem lenne szabad olyan rendszert fenntartani, amely egységes rendszerként elvben az emberi tudás egész egyetemére kiterjed, a társadalomtudományokra, természettudományokra, műszaki tudományokra és bármely más ismeretágra egyaránt. A válasz az ilyen észrevételekre igen egyszerű: minél inkább diszciplínákra hasogatunk egy információs rendszert, annál nagyobb a párhuzamosan működő rendszerek gyűjtő és feldolgozó munkájában az átfedődés és annál nagyobb az információk szóródásából adódó információveszteség. Ez indokolja az „ágazatközi", „dokumentumfajtára orientált" rendszereknek (köztük a KKNY-nek) a szükségességét és létjogosultságát. Mindez korántsem jelenti a szakterületi rendszerek szerepének lebecsülését. A rendszereknek — mint már említettem — nagyon fontos, jelentős szerepe van a feldolgozás szakmai részének megvalósításában, a szakmai tartalom ellenőrzésében, helyességének biztosításában, sőt — kívánatosan — az együttműködésben ellátandó szolgáltatásokban is. Ezeknek az elvi alapokon épül majd fel a jövő gépesített, gyors működésű, teljesebb adatbázisú és — reméljük — széles körben igényelt, differenciált szolgáltatásokat nyújtó kutatásnyilvántartása. [l] UNISIST: Information service« on raaaarch In progress: A worldwida invantory (ad. by the Smithsonian Science Information Exchange in coop, with Unesco. — Bp.: OMKDK, 1978. — XIX, 432, 8 p. 45