Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1978 (Budapest, 1979)
A X. Vándorgyűlésen, Sopronban elhangzott előadások - Dr. Kondor Imréné: A hazai központi katalógusok időszerű kérdései
A KKK-ra a hagyományos lelőhelytájékoztatáson kívül egyéb feladatok is hárulnak. Amint azt láttuk, a magyar könyvtárak a világ könyvtermésének csak töredékét képesek beszerezni. Annak érdekében, hogy a könyvtárak összessége a Magyarországon művelt szak- és tudományterületeken a világirodalmat megfelelően reprezentáló, az igényeknek és szükségleteknek megfelelő állományokat tudjanak létrehozni, fokozott jelentősége van a külföldről beszerzendő irodalom gondos és szakszerű válogatásának és a gyarapítás koordinálásának. A lehető legnagyobb választék érdekében csak a szükséges példányszám beszerzése indokolt. Ennek következtében pedig a beszerzett műveket és példányokat széles körben kell hasznosítani. A KKK alkalmas eszköze és műszere a koordinálásnak és a tájékoztatásnak. Az 1975-ben létesített klíring szolgálat, amely az igénylő szakkönyvtárakhoz eljuttatja gyűjtési területükön mindazoknak a bejelentéseknek a másolatát, amelyek az érintett szakterület gyűjtőkörébe tartoznak, lehetőséget ad a szakterületek gyűjtéséért felelős könyvtáraknak arra, hogy áttekintést kapjanak arról, hogy az ország mely könyvtárai milyen jellegű — milyen mértékig azonos, milyen mértékig eltérő — irodalommal gyarapítják állományukat. Ez a célzott tájékoztatási forma, amely egyaránt lehetőséget ad a szakkönyvtáraknak a gyarapítás koordinálására, saját adatbázisuk szélesítésére és helyi gyarapodási jegyzékek helyett országos szakterületi gyarapodási jegyzékek kiadására, korszerűbb és gazdaságosabb tájékoztatási forma az 1975-ben megszüntetett Országos Gyarapodási Jegyzőknél, amely válogatás és kumulálás nélkül közötte az utolsó öt évre vonatkozó külföldi bejelentéseket. Visszakereső apparátus hiányában, az ismétlődő adatok újraközlésével a nagy költséggel előállított lassú gyorstájékoztatók számát szaporította csak. Az ugyancsak a KKK kiadásában 1975-től megjelenő új kiadvány a „Külföldi Társadalomtudományi Kézikönyvek" c. lelőhelyjegyzék a társadalomtudományok területén a legfontosabb könyvekre hívja fel a figyelmet. Ennek a kiadványnak, mely tájékoztató funkcióját igen korszerű és sokoldalú visszakereső rendszerrel is szolgálja másik jelentősége és érdekessége az, hogy az első olyan kiadvány Magyarországon, amelynek leírásai az ISBD/M7 elvei alapján készülnek. Az együttműködésen alapuló vállalkozások előfeltétele az egy nyelven beszélés. A mi esetünkben a leírt adatok ne csak hitelesek és hibátlanok legyenek, hanem az adatok kívánság szerinti felhasználása érdekében a funkciójuk értelmezhető is legyen. A lelőhelytájékoztatás feltétele az, hogy a kért és a bejelentett dokumentumok egymásra találjanak, létező dokumentumokkal azonosíthatók legyenek. A magyar könyvtárak elvileg ma is egységes szabályok, a MASZ 3424 címleírási szabvány alapján dolgoznak. A szabvány hiányosságait, az alternatív lehetőségekből származó félreértéseket, az adatelemek és adatforrások elnagyolt definiáltságát azonban sehol nem lehet jobban bizonyítani és tettenérni, mint a központi katalógusban. A bejelentések országos áttekintést adnak a magyar könyvtárak eltérő cfmleírási gyakorlatáról és a színvonalbeli különbségekről. Az ISBO-k alkalmazása önmagában nem oldja meg a színvonalbeli különbségeket ós a dokumentumok azonosítására sem varázsszer. Közelebb visz azonban a kiadványokon feltüntetett adatok egységes értelmezéséhez, központozási rendszere pedig az adattípusok egyértelmű kifejezéséhez. A katalógusszerkesztés számára ezek az előnyök lehetőséget adnak a helyes rendszavak, a szükséges visszakereshető adatok következetes megválasztá34
