Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1978 (Budapest, 1979)

A X. Vándorgyűlésen, Sopronban elhangzott előadások - Dr. Fügedi Péterné: A Magyar Nemzeti Bibliográfia rendszere és az Egyetemes Bibliográfiai Számbavétel programja

mok részcímes füzeteit, különszámait nemcsak időszaki kiadványként, hanem könyvként is számon kell tartani. 4. Végül kívánatos lenne „bibliográfiaközi" utalásokkal kifejezni az egyazon mű eltérő megjelentetési formái közti kapcsolatokat (pl. párhuzamosan reprodukcióként és diafilmként megjelentetett képzőművészeti alkotás esetén). A tájékoztatás e szempontból legfelső fokán megoldható lenne egy-egy adott mű metamorfózisainak nyomonkövetése, az alapmű és az átdolgozások során létrejött új alkotások összekapcsolhatósága is (pl. irodalmi alkotás — vokális mű szövegkönyve — partitura — hanglemez; vagy irodalmi alkotás - filmforgatókönyv - film). 5. A nemzeti bibliográfiai rendszer újabb dokumentumtípusokkal való kibővítése mellett a főproblémát az egyes dokumentumtípusok feldolgozásának teljessége, ill. a szükséges válogatás elveinek tisztázása jelenti. Mivel mintának tekinthető dokumentumtipológia, vagy gyűjtőköri szabályzat nem áll rendelkezésre, a kurrens nemzeti bibliográfia szerkesztőségében a feldolgozási küszöb meghatározása érdekében hetente átnézik a teljes kötelespéldánysort és ún. tipológiai adatlapokat fektetnek fel mind a feldolgozásra, mind pedig a mellőzésre minősített dokumentumfajtákról. E munka „mellékterméke" egyrészt a dokumentumtípusok (alfajok stb.) szabványos elnevezésének megállapítása, másrészt a dokumentumtípusok definíciószerű meghatározása, végül a válogatás exakt kritériumainak rögzítése. A kurrens nemzeti bibliográfia ágazatainak kiépítése mellett a Sebestyén Géza által megindított reformok másik területe a kumulációk és a retrospektív bibliográfiai munkák megszervezése volt. A retrpspektív bibliográfia terén a legsürgetőbb feladatnak egyrészt a legrégibb korszakok, másrészt pedig a közelmúlt bibliográfiai összegezése minősült. A magyar könyvnyomtatás kezdeteinek újrafeldolgozásában az első eredményt a Borsa Gedeon vezette munkaközösség által szerkesztett „Régi magyarországi nyomtatványok" első kötetének megjelenése jelentette. E bibliográfia jelentőségét e helyt csupán egyetlen adattal szeretnénk illusztrálni: az 1473-tól 1600-ig terjedő időszakot feldolgozó kötet Szabó Károly RMK-jához képest mintegy a felével bővült. Végül a XVIII—XIX. századdal foglalkozó kutatások számára az irodalmi források teljesebbé válását jelentették a Petrikféle bibliográfia első ciklusának (Magyarország bibliographiája 1712-1860) reprintjéhez kiadott pótlásokat és nyomdatörténeti mutatót tartalmazó kötetek. Bár a retrospektív bibliográfiára nem a látványos, gyors eredmények, hanem a hosszú évekig tartó serény munka jellemző, a magyar könyvkiadás és sajtó legújabbkori termésének számbavételében is eredményeket könyvelhet el a Nemzeti Könyvtár. A felszabadulást követő első időszak kiadványterméséről rendelkezésünkre áll a könyvek esetében a „Magyar könyvészet 1945—1960" öt vaskos kötete, a zeneművekről, ill. a térképekről pedig további egy-egy kötet informál, még Dezsényi Béla munkásságának köszönhetően jelent meg „A magyar sajtó bibliográfiája 1945—1954". Végül folyamatban van a két háború közti időszak könyvtermésének jószerivel első bibliográfiai feldolgozása: a negyedszázados időszakot felölelő, kb. 200.000 tételt regisztráló, 10 kötetre tervezett „Magyar könyvészet 1921-1944" (első kötetének megjelenése 1980-ra várható). 22