Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1978 (Budapest, 1979)

A X. Vándorgyűlésen, Sopronban elhangzott előadások - Dr. Zircz Péter: A könyvtári és tájékoztatási központi szolgáltatások szerepe, jelentősége és fejlesztési főirányai

Tisztelt Vándorgyűlés, kedves kollégák! Itt az ideje, hogy eláruljam önöknek: megtisztelő, hogy a Vándorgyűlés fórumán most Önökhöz szólhatok, de sokkal jobban örültem volna, ha e lehetőség mintegy öt évvel később nyílott volna meg előttem. Akkor ugyanis minden bizonnyal magabiztosan, eredményekről adhattam volna számot. Igy inkább csak gondjainkkal traktáltam Önöket. Tettem ezt azért is, hogy kimutassam: a központi szolgáltatások korszerűsítése olyan egyenlet, amelyben túl sok az ismeretlen tényező ahhoz, hogy a korszerűsítés irama meghatározható legyen. Hadd próbáljam ezt a gépesítés példáján bemutatni. Bizonytalan a központi bibliográfiai szolgáltatások legtöbbjével szorosan összefüggő, azok új formáját meghatározó hazai és nemzetközi szabványosítás irama és eredménye; bizonytalan a hazai számítástechnikai kapacitás leköthetősége mind software, mind hardware vonatkozásban; bizonytalan a szükséges számítógép-perifériák beszerezhetősége. Bizonytalan, hogy amikor sikerült a szükséges technológiát kidolgozni, lesz-e elég pénzünk a szükséges és egyáltalán nem olcsó gépóra-költség fedezésére. Ha mindezek hallatán nekünk szegezik a kérdést, hogy ennyi bizonytalanság mellett lehet-e, érdemes-e egyáltalában fejleszteni, akkor erre csak azt válaszolhatjuk: a gépesítésfejlesztést - tetszik vagy nem tetszik — vállalnunk kell. Az Országos Széchényi Könyvtár a gépesítés tekintetében olyan küszöbhöz ért el, amelyet át kell lépnie, hogy gyorsuló ütemben mind több szolgáltatás korszerűsödjék és a gépesítés első szakaszára költött mérhetetlen energia és nem kevés pénz igazán megtérüljön. Az már a mi belső gondunk (és ezért nem térek ki rá bővebben), hogy szükségszerűen nem elégedhetünk meg a központi szolgáltatások gépesítésével, hogy ezzel párhuzamosan az alapvető könyvtári folyamatok gépesítésének előkészítésével is foglalkozunk. Végső soron tehát mindenképpen elköteleztük magunkat a gépesítés mellett, ezt tartjuk a korszerűsítés leghathatósabb eszközének, ennek eredményei teszik lehetővé, hogy felzárkózzunk a nemzetközi együttműködési vállalkozásokban résztvevő könyvtárak mezőnyéhez. A szükséges anyagi feltételeket ehhez persze meg kell teremteni. Ez eddig sem volt könnyű, a népgazdaság mai helyzetében még kevésbé az. Valamilyen módon, ha kellett különböző hatóságoktól való „kéregetéssel" azonban a legfontosabbat eddig is sikerült összeszedni. Nem fogunk emiatt szégyenkezni a jövőben sem, nagy segítséget nyújthatna azonban, ha a Kulturális Minisztérium — a többi tárcához hasonlóan — módszeresen foglalkoznék a számítástechnika alkalmazásának tárcaszintű előkészítésével és megalapozásával. Ez egyúttal a hosszabb távú tervezést is lehetővé tenné, amire jelenlegi ellátottságunk mellett egyáltalában nincs mód. Mindenesetre: bízunk a jövőben, a központi szolgáltatások gépesítésének továbbfejlesztésében. 19