Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1977 (Budapest, 1978)

A IX. Vándorgyűlésen, Budapesten elhangzott előadások - Dr. Károlyi Ágnes: Tények és számok a szekció tagságáról

TÉNYEK ÉS SZÁMOK A SZEKCIÓ TAGSÁGÁRÓL dr. KÁROLYI Ágnes, az MKE titkára, a KMK tudományos főmunkatársa Az MKE alapszabályának értelmében az ún. szakterületi szervezetek, a szekciók (idézem) ,,könyvtártípusonként szervezett egységek, amelyek az azonos típusú könyvtárak munkatársait fogják össze". 1972 decembere óta - amikor az alapszabály elfogadásra került — a munka során felmerülő igények két olyan szekciót keltettek életre, amelyeknek éppen az a jellemzőjük, hogy különböző típusú könyvtárak azonos olvasóréteggel foglalkozó munkatársait „fogják össze". Nyilvánvaló, hogy a Gyermekkönyvtáros Szekcióra és az Ifjúsági Könyvtáros Szekcióra gondolok. Ha az IFLA-ban tömörült könyvtár, ill. könyvtáros egyesületek, szervezetek működésének mikéntjét elemezzük, azt kell megállapítsuk, hogy minél lazább az állami hálózati rendszer, annál szélesebb körű az illető ország könyvtáros egyesületének funkciórendszere. Persze azt is meg kell itt jegyeznünk, hogy a hálózati rendszer terminuson mi nem pontosan ugyanazt értjük, mint amit az angol-szász országok vagy a franciák. Nálunk a hálózati rendszer már 1956-os, a könyvtári törvény megalkotásakor az egész országra kiterjedő — mondhatjuk — szilárd konstrukció volt, és ami a közművelődési könyvtárakat illeti, országosan kiépült. Ezen a rendszeren belül a társadalmi egyesület szinte önkéntelenül alkalmazkodott a mindenkori helyzethez, és ott teremtette meg a szükséges kapcsolatokat, ahol azok intézményesen nem voltak biztosítottak. A hatvanas években világosan megmutatkozott, hogy a gyermekek és az ifjúság - amely rétegek az olvasás szempontjából a legnagyobb fogyasztóknak számítanak - ellátása csak a közművelődési és iskolai könyvtárak együttműködésével oldható meg. A középiskolások számára még a szakkönyvtári szolgáltatásokat is elérhetővé kell tenni. Csupán említem, hogy az új könyvtári tvr. amely az együttműködési körök és hálózatok komplex rendszerét kodifikálja, az egyesület szervezetében is idézhet elő változásokat. Az a tény, hogy az egyesület megalakította a két szóban forgó szekciót mutatja, hogy mennyire érzékenyen reagált a könyvtáros társadalom szükségleteire, a kor követelményeire. A két szekció létrehozásának helyességét az elmúlt évek gyakorlata beigazolta. Mindannyian tudjuk, hogy szekciónk célja az ifjúsággal, tehát egy korosztálylyal foglalkozó könyvtárosok együttműködésének segítése. Az együttműködés szükségességéről mindannyian meg vagyunk győződve. Olyan érveink vannak emellett, amelyekkel bárkit meggyőzhetünk. Szekciónk taglétszáma az alakulás óta eltelt közel öt év alatt megháromszorozódott, munkánk a könyvtárosok között elismerést váltott ki. Számos valóban jól sikerült, jól szervezett és jó hangulatú továbbképzési alkalomra emlékezhetünk vissza. Mégis újra és újra felmerült és felmerül az a kérdés, hogy mit tettünk, mit tehetünk az együttműködés magasabb szintre emelése érdekében. 56