Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1977 (Budapest, 1978)
A IX. Vándorgyűlésen, Budapesten elhangzott előadások - Dr. Károlyi Ágnes: Tények és számok a szekció tagságáról
Ha az együttműködés konkrét formáit meg akartuk határozni, mindig valami visszahúzó erőt éreztünk, nem találtuk meg az általánosan alkalmazható formákat és módszereket, azokat, amelyeket a szekció tagságán túl, az érintett könyvtárosok egész táborában alkalmazni lehet. Csupán egy példát mondok annak illusztrálására, hogy a tétovázás, a feladatok körvonalazatlansága milyen káros következményekkel járhat. Ma már tudjuk, hogy a könyvtárhasználati ismeretek milyen körét, milyen módszerekkel lehet a 14-18 éveseknek megtanítani. Ezen a területen szekciónk tagjai: Könyves-Tóth Lilla, Balogh Ferencné, Katsányi Sándor és még néhányan úttörő munkát végeztek. Az viszont nincs eldöntve, hogy melyik könyvtártípus felelős azért, hogy ezek az ismeretek valóban elsajátításra kerüljenek. Ha dolgainkat még sokáig ilyen „rugalmasan" kezeljük, akkor egy a tegnapihoz hasonló ünnepi ülésen még 25 év múlva is, talán Szabó Ervin születésének 125. évfordulóján, joggal mondhatja egy egyetemi könyvtár igazgatója, hogy az egyetemre kerülő hallgató a könyvtárban tájékozatlan, az információszerzés elemeiben járatlan, nem ismeri a legfontosabb kézikönyveket stb. És az is igaz lesz (mint ahogyan ma igaz), hogy a középiskolákban az általános iskola mulasztásaira, a felsőiskolákban pedig a középiskola mulasztásaira hivatkoznak, és hogy az iskolák a könyvtárak hiányosságaival, a könyvtárak pedig az iskolák korszerűtlenségével érvelnek. (Héberger Károly: Az oktatás és a könyvtárak c. tegnap elhangzott előadására utalok.) Az elmúlt évben az IKSZ összehívta a Szentendrei Fórumot. Eltekintve a főműsor valóban élményt nyújtó és igen hatásos újdonságától - úgy vélem - hogy ez alkalommal, szinte mellékesen, egy igen jelentős akciót kezdeményeztünk. Ekkor határoztuk el, hogy a szekció — a lehetséges kereteken belül — módszeresen arra törekszik, hogy megismerje önmagát. Ami a közművelődési könyvtárosok szempontjából azt is jelenti, hogy betekintést nyernek az iskolákban dolgozó kollégák munkakörülményeibe, s így pontosabban be tudják mérni az együttműködés lehetőségeit. Az iskolai könyvtárosok számára épp ilyen fontos látni a tanácsi, ill. szakszervezeti könyvtárban dolgozó kollégák mindennapjait. Ugyanazt a célkitűzést tehát egy más oldalról, más módszerrel közelítettük meg. Nem az együttes munka formáit keressük, hanem az együttműködők munkakörülményeit vizsgáljuk. A feladatvállalás során ezúttal szerények voltunk, de törekedtünk arra, hogy helyzetfelmérő vizsgálódásunk kiterjeszthető, folytatható legyen. A munkát három ütemben terveztük. Első ütem: a már meglevő adatok feldolgozása és egy kérdőív, nevezzük inkább munkafénykép elkészítése. Második ütem: a kérdőívek feldolgozása, ajánlások készítése. Harmadik ütem: esetleges kiegészítő vizsgálódások, az eredmények megfogalmazása és szélesebb körben nyilvánosságra hozása. Természetes, hogy ez a munka nem köti le a szekció teljes kapacitását, ez csupán egy szál, amely a többi megmozdulással, közösen végzett munkával együtt összefűzi a tagságot. Most az a feladatom, hogy a lezárult első ütemről beszámoljak. Lássuk tehát, hogy a meglevő adatok: az MKE központi nyilvántartása alapján szekciónkról milyen képet rajzolhatunk, s milyen tanulságokat vonhatunk le. Taglétszámunk 1973 decemberében 63 volt, 1977. októberében 176. 1977 folyamán szekciónk 41 taggal gyarapodott és 3 fővel csökkent. Az elemzés tehát 17Ó főre terjed ki. Szekciónk tagságának 18%-a férfi. Elég munkaigényes, de érdekes aíinak kiszámítása, hogy az ifjúsági könyvtáros szekció - tagjainak életkorát tekintve tényleg fiatalnak mondható-e. Az átlagéletkorunk 34 és fél év. Legidősebb kartársunk 63 éves, legfiatalabb 18 éves. Egy kartársunk nem közölte a születési évszámát. 57
