Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1977 (Budapest, 1978)

A IX. Vándorgyűlésen, Budapesten elhangzott előadások - Dr. Boros Sándor: A közművelődési törvény a fejlett szocialista társadalom szolgálatában

A KÖZMŰVELŐDÉSI TÖRVÉNY A FEJLETT SZOCIALISTA TÁRSADALOM SZOLGÁLATÁBAN Dr. BOROS Sándor kulturális miniszterhelyettes A könyvtárak — és szélesebb értelemben: a könyv — hagyományosan - és ma is! — a közműveltség emelésének egyik alapvető forrása. Az a felelősség, amelyet hosszú időn keresztül nagyrészt, esetenként és helyenként pedig teljes egészében is a könyvtárak vállaltak magukra a művelődésben, ma szélesebb körben oszlik meg. Ez kétségtelenül gyarapítja a művelődés forrásait, erőit és segíti a könyv és a könyvtárak művelődési szerepének fokozódását is. A közművelődés ügye az utóbbi években a közvélemény és a felelős politikai, állami és társadalmi szervezetek figyelmének előterébe került. Jelentős szerepet játszott ebben az a tény, hogy alapos előkészítő, elemző munka után a közművelődés helyzetét és továbbfejlesztésének feladatait 1974. márciusában napirendjére tűzte az MSZMP KB, majd 1976. októberében az Országgyűlés törvényt alkotott a közművelődésről. Az elmúlt három évben ezek hatására változott a közművelődés társadalmi környezete, szélesebb értelmezést kapott társadalmi szerepe. Hagyományos intézményeinek ebben a környezetben kell eredményesen tevékenykednie. Ezért szeretnék szólni közművelődésünkről átfogóan és a közművelődési könyvtárak helyzetéről és fejlődéséről. Közművelődésünk az átalakulás időszakát éli. Ez olyan folyamat, amely épít a kulturális nevelőmunka korábbi eredményeire, tapasztalataira, kialakult intézményeire és hosszú távon megvalósítható célok érdekében fokozatosan teremti meg a feltételeket, módosítja a gyakorlatot. A politikai döntés, a jogalkotás rendkívül nagy szerepet játszik a társadalom orientálásában és a művelődés társadalmi feltételeinek javításában, a szervezetek, az intézmények és az állampolgárok művelődési magatartásának szabályozásában. Természetes azonban, hogy sem a politikai döntés, sem a jogalkotás nem változtathatja meg egyszerre a közművelődés helyzetét. A folyamatban levő átalakulás összefügg egész társadalmi fejlődésünkkel, ezen belül különösen gazdasági-műszaki fejlődésünkkel, az életszínvonal emelkedésével, a közéleti gyakorlattal, az életmód változásával. A közművelődés nem függetlenítheti magát ezek hatásától, eredményei éppen ezek előrehaladásában testesülnek meg. A kultúra területén - amint erre már Lenin figyelmeztetett - különben sem lehet lovasrohamokkal csatákat nyerni, itt szívós, kitartó, hosszú távra tekintő munka kell a tényleges eredményekért. Közművelődésünk jelenlegi átalakulása tehát hosszabb távon kibontakozó folyamat, amelynek nagy lendületet adott a közművelődési párthatározat és a közművelődési törvény. A párthatározat a társadalmi fejlődés eredményeire és tendenciáinak elemzésére alapozva, új, magasabb követelményeket fogalmazott meg a kultúra terü20