Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1977 (Budapest, 1978)

A IX. Vándorgyűlésen, Budapesten elhangzott előadások - Dr. Boros Sándor: A közművelődési törvény a fejlett szocialista társadalom szolgálatában

létén is. A XI. kongresszuson elfogadott Program Nyilatkozat átfogó képet ad fejlődésünk távlatairól — a fejlett szocialista társadalom felépítését tűzte ki célul. Munkánknak minden területen — a közművelődés területén is — ezt a célt kell szolgálnia. A fejlett szocialista társadalom - hatalmas lépés előre, a szocializmus magasabb érettségi foka, amikor teljesebben bontakoznak ki a szocializmus sajátos vonásai, az új társadalmi viszonyok által mozgásba hozott energiák. Jelentős fejlődés, további minőségi változások állnak előttünk megvalósítandó feladatkén a gazdaságban, a tudománybon, a technikában, a társadalmi viszonyok és a politikai rendszer területén, az ideológiában és a kultúrában — egyszóval: az élet minden területén. Az előttünk álló fejlődési szakasznak éppen az az egyik jellemzője, hogy egyidejűleg megy végbe a társadalmi élet valamennyi területének összehangolt fejlesztése. Korábban egyes területek között szükségszerűen voltak aránytalanságok, jelentős eltérések. Egyes időszakokban az ipar fejlesztésére, más időszakokban a mezőgazdaság fejlesztésére kellett összpontosítanunk eszközeinket. Most a problémák és feladatok szélesebb köre oldható meg egyidejűleg: a népjólét és a kultúra gyorsabb ütemű fejlesztése is biztosítható a gazdaság fejlesztése és a honvédelem mellett. Nem is csak a lehetőségről van szó, hanem egyre erőteljesebben a szükségességről. Olyan erőteljes kölcsönhatások alakultak ki például a gazdaság és a kultúra, a közélet és a kultúra, az életmód és a kultúra között, hogy a kultúra és a műveltség fejlődése egyik előfeltétele lett a más területeken való előrehaladásnak. Szükségszerűen fokozódik tehát a kultúra szerepe társadalmunkban, további fejlődésünkben. Ezt látjuk a tudomány szerepében, érzékeljük a közoktatás helyzetében, s ez váltotta ki a közművelődés folyamatban levő átalakulását is. Olyan fejlődési szakasz előtt állunk, amelyben a kultúra és a műveltség a mindennapi élettevékenység szükségszerű feltétele lesz minden ember számára. Gazdaságunk helyzetét már most az jelzi, hogy a munkaerő probléma egyre inkább minőségi jellegű. A külső változásokra rugalmasan reagálni képes gazdaság műveltebb dolgozókat igényel. Ez nemcsak a képzés, oktatás problémája, hanem az iskola utáni időszaké is, mert felnőtt korban a tudás és készségek további fejlődése szükséges a gazdasági változások igényeinek megfelelően. És nemcsak a szakképzettség kérdése, hanem az általános műveltségé is, mert csak szilárd általános műveltség talaján lehet a változó igényeknek megfelelő szakmai továbbfejlődést, vagy esetleg: irányváltoztatást, új szakmák elsajátítását biztosítani. Egyre világosabb, hogy ezek az igények a permanens művelődés talaján elégíthetők ki, amely sokoldalúan képes fejleszteni az ember személyiségét. Hasonlóképpen utalhatnánk a társadalmi élet minden más területére is, így például a közéletre, a szocialista demokrácia fejlődésére, amelynek ugyancsak nélkülözhetetlen feltétele az Öntudat és a műveltség fejlődése. Általános érvénnyel mondhatjuk, hogy az előttünk álló dinamikus fejlődés csók úgy valósul meg, ha egyre szélesebb tömegek vesznek részt aktívan, alkotóan a feladatok megoldásában. Éppen itt van a kultúra és a műveltség nélkülözhetetlen és egyre fokozódó társadalmi szerepe: olyan személyiségeket kell nevelnünk — tömeges méretekben —, akik képesek aktívan és alkotóan bekapcsolódni a társadalom előtt álló feladatok megoldásába. Egész kulturális nevelőmunkánknak az a feladata, hogy egész népünk tudását, készségeit, képességeit olyan színvonalra emelje, hogy ezzel újabb erőforrások nyíljanak a fejlett szocialista társadalom építése számára és gazdagodjék, kiteljesedjék minden ember személyisége. 21