Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1976 (Budapest, 1977)

A VIII. Vándorgyűlésen, Nyíregyházán elhangzott előadások - Papp István: Lelkiismeretvizsgálat kapcsolatszervezés ürügyén

támaszkodva. Azt mondjuk, a legjobb propaganda a jó szolgáltatás. De tudnak-e róla az érdekeltek? Azt mondjuk, az objektív feltételek (értsd épület, állomány, személyzet) radikális megjavítása minden propagandánál többet ér. De felébresztjük-e azt a társadalmi igényt, amely kikényszerítené ezt a radikális javítást? De vajon a radikális javítással - már ahol ez megtörtént - együttjárt-e a használat arányos növekedése? A tárgyi feltételek emlegetése mindannyiunkban — bizonyosra veszem — a fenntartó képét, sokunkban rémképét idézte fel. Pedig, ha kapcsolatszervezésről szólunk, ettől az ilyen vagy olyan képtől nem tekinthetünk el. Abból kell kiindulnunk: ha igaz, hogy minden fenntartónak olyan könyvtára, akarom mondani könyvtárosa van, amilyent megérdemel, akkor az is igaz, hogy minden könyvtárosnak olyan fenntartója van, amilyent nevel magának. Hazai példákkal is lehetne illusztrálni ezt a tételt, de a biztonság kedvéért menjünk csak messzebbre. Egy angol könyvtáros írásában egy bizottsági ülésre emlékezik vissza. Valamelyik hozzászóló szenvedélyesen nagyobb szeletet követelt a könyvtárak számára a közkiadások tortájából. Mindenki lelkesen csatlakozott a javaslathoz, és sajnálattal állapította meg, hogy a könyvtárak nem kapják meg azt az anyagi támogatást, ami szolgáltatásaik fontossága szerint megilletné őket, s hogy a társadalom keveset törődik azzal, amit a könyvtárak nyújthatnának. A cikkíró gunyorosan jegyzi meg, hogy éppen csak azt a kérdést nem tették fel maguknak, miért maradt el a hiányolt támogatás. És saját példája leírásával mindjárt meg is adja a választ: először be kell bizonyítani a könyvtárfenntartónak a könyvtár fontosságát, utána nem maradnak el az anyagiak sem.

9 Magyarra fordítva a szót: sokszor az a benyomásom, hogy mi könyvtárosok egymásnak bizonygatjuk a könyvtár jelentőségét és mutatjuk ki hátrányos helyzetét, s nem sokat teszünk azért, hogy a társadalom, közvetlenül pedig a fenntartó megismerje - no, nem a könyvtár bajait, panaszait, mert ezek nem hatják meg -, hanem a könyvtár szolgáltatásait. Azt mondják, hogy a kapcsolatszervező munka nem jövedelmez anyagiakat? Lehetséges. Mindenesetre egy kaliforniai könyvtáros azt feltételezte, hogy minél jobbak egy könyvtár közönségkapcsolatai és minél jobb a propagandája, annál nagyobb a részesedése is abból az adódollárból, amelyre oly sok közintézmény, szolgálat, szerv feni a fogát. Ezek után megvizsgálta 36 könyvtár tevékenységét, s miután egybevetette értékelését a költségvetésekkel, igazoltnak látta feltevését.

10 Mert a közpénzek bizony szűkösek. Ezt nem én mondom, hanem egy svéd fogyasztási szövetkezetek kapcsolatszervezője, aki egyben a Gövle-i városi tanács könyvtári bizottságának is tagja, s akitől egy nyugatnémet könyvtáros folyóirat szerkesztőbizottsága cikket kért, amikor a társadalmi kapcsolatok ápolásának fontosságára akarta olvasói figyelmét irányítani. Sőt, azt is mondja, hogy a közpénzek elosztása a prioritásért folyó kemény harc eredményétől függ. S mit tanácsol? ,,A könyvtáraknak be kell bizonyítaniok, hogy fontosak a modern társadalom számára. Be kell bizonyítaniok, hogy tényleg hasznosak, nemcsak mint könyvkölcsönzők, hanem mint ifjúsági otthonok és melegedők, mint a képzés és a művelődés színterei, mint a társadalom információs központjai, mint a város presztízsének és vonzerejének gyarapítói, mint egy sor közhasznú vállalkozás aktív támogatói. Ha a könyvtárak valóban bebizonyítják, hogy a közösség nem nélkülözheti őket, ezzel együtt megalapozzák jogosultságukat is a prioritásra." Továbbá olyasmiket is mond, amit nem tudom, merjek-e idézni. A könyvtárosoknak — természetesen a svéd könyvtárosoknak — arról a sajátos vonásáról szól, 19