Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1976 (Budapest, 1977)

A VIII. Vándorgyűlésen, Nyíregyházán elhangzott előadások - Papp István: Lelkiismeretvizsgálat kapcsolatszervezés ürügyén

LELKIISMERETVIZSGÁLAT KAPCSOLATSZERVEZÉS ÜRÜGYÉN Papp István Az egyik hazai olvasásvizsgálat a következőket állapította meg. Legyenek az olvasók akár a könyvtár tagjai, akár nem, szépirodalmi olvasmányaik között a lektűrök vezetnek más kategóriákkal szemben. Amikor viszont ezek az emberek maguk értékelték olvasmányaikat a vizsgálat céljára kidolgozott műszerrel, kiderült, hogy a klasszikus és modern irodalmi alkotások mégis nagyobb becsben állnak előttük. Ez az ellentmondás kiváltképp felerősödik a felsőfokú végzettségűek között. Az adatok gondos elemzése után a kutatók nem térhettek ki az elől a feltevés elől, hogy a kettős tudat sajátos esetével van dolguk. Jelentésükben azt írják: „Igen-igen sokan közülük általánosságban tudatában vannak a realistaklasszikus, illetve modern-művészi művek esztétikai értéktöbbletének, de amikor tenniük, azaz olvasniok kell, akkor sokszor mégsem ez az ismeretük, tudásuk lesz a mérvadó. Nyilván a könnyű fogyaszthatóság minden más értéket legyőz."

1 Most pedig végezzük el gondolatban a következő vizsgálatot. Válasszunk ki egy olyan, a magyar könyvtárostársadalmat reprezentáló mintasokaságot, amelynek összetétele hűen követi nemcsak e réteg, kor, nem, iskolai végzettség szerinti megoszlását, hanem kiterjed a főigazgatótól a gyakornokig minden rendű és rangú könyvtárosra, továbbá figyelembe vesz minden könyvtártípust a nemzeti könyvtártól az iskolai könyvtárig — s tegyünk fel tagjainak efféle kérdéseket: szükségesnek tartja-e, hogy időről időre tájékozódjék az olvasók igényéről? Véleménye szerint a könyvtárosok kényelméhez vagy a használók időbeosztásához kell-e igazodniok a nyitvatartás óráinak? Meg kell-e ismertetni a tényleges és a lehetséges könyvtárhasználókat a könyvtár szolgáltatásaival? Kívánatos-e felhasználni a sajtót, a rádiót, a televíziót a könyvtár népszerűsítésére? Egybevág-e a társadalom tudatában élő könyvtári kép a korszerű könyvtár vonásaival, vagy legalább azokkal a szolgáltatásokkal, amelyekre már most is képesek könyvtáraink? Ha nem, kinek a dolga előmozdítani e kép kedvezőbb színekre válását? Melyik esetben várható a fenntartótól nagyvonalúbb gondoskodás a könyvtári szolgálat anyagi feltételeiről: a) ha a könyvtáros rendszeresen gondoskodik fenntartója információs szükségleteinek kielégítéséről — meg sem várva, míg azok megfogalmazódnak; ha folyamatosan tájékoztatja őt a könyvtár életéről; ha a könyvtár tevékeny szerepet vállal a közéletben; ha a könyvtárost kellemes személyes kapcsolatok fűzik a fenntartója különleges részlegeinek, osztályainak és bizottságainak képviselőihez; b) ha a könyvtáros rábízza a felsőbb irányelvekre, dokumentumokra és deklarációkra a fenntartók meggyőzését a könyvtári szolgálat fontosságáról? A kérdések vég nélkül sorakozhatnának képzeletbeli kérdőívünkön, s meg vagyok győződve arról, hogy igen könnyű dolga lenne a válaszok százalékos ará15