Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1975 (Budapest, 1976)

A VII. vándorgyűlésen, Egerben elhangzott előadások - Dr. Balázs János – Dr. Györe Pál: A könyvtárosi hivatásetika kérdései különös tekintettel a természettudományi, műszaki és mezőgazdasági könyvtárakra

gyes könyvtártípusoknál szervezetten történik erről gondoskodás. így pl. az egyete­mi könyvtárak esetében érvényes rendelkezések biztosit]ák, hogy a központi könyvtár igazgatója részt vegyen az egyetem egyik vezető testületének, a rektori tanácsnak ü­lésein és tájékozódjék az egyetem előtt álló legfontosabb feladatokról, fejlesztési kon­cepciókról, tervekről stb. Ez a megoldás nem mondható még általánosnak a fenntar­tó intézmények és a könyvtárak viszonylatában. Ha a fenntartó szerv nem helyez hangsúlyt e kapcsolatok megteremtésére akkor - ugy gondoljuk - a könyvtárvezetés­nek kötelessége, még pedig etikai kötelessége is kezdeményező lépéseket tenni ennek érdekében. Különben a könyvtár előbb-utóbb céltalanul sorvadozgat a fenntartó intéz­mény szervezetében, egy idő múlva az öncélúság, majd a céltévesztettség lesz érez­hető működésén, sőt az is előfordulhat, hogy nem is könyvtári feladatok lesznek do­minánsak működésében. Ilyen körülmények között a fenntartó előtt is lassan feledés­be merülnek a könyvtárral szemben támasztható követelmények, vagyis az az alapve­tő igény, hogy a fenntartó intézmény bármily, rendeltetésével összefüggő kérdésben könyvtára segítségét kérheti, s ha ez saját állományával nem tud részére hatékony segítséget nyújtani, meg kell keresnie azokat a fórumokat, ahonnan a megfelelő iro­dalmi dokumentumok, illetve információk megszerezhetők. A könyvtárosnak a fenntartó irányában hivatásbeli elkötelezettségből teendő lé­pései gyakran mély etikai öntudatot igényelnek, és nem térhet ki a kellemetlen fela­datok elől sem. A fenntartónak a könyvtár működéséhez szükséges feltételek biztosí­tása iránti feladatai nemritkán képezik ilyen érvelések tárgyát. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az etikai jellegű érvelések esetében is a legjobb érv a konkrét ered­ményekre való hivatkozás: a tények tudatformáló ereje pusztán logikai érvekkel sem­miképpen sem pótolható; ezt a stratégiai meglátást minden könyvtárosnak magáévá kell tennie. A könyvtárak működésének hatékonysága komplex probléma, amelynek elemzé­se és értékelése többek között mennyiségi, tartalmi és minőségi, valamint az időbe­li vonatkozások beható vizsgálata utján közelítendő meg, de természetesen alapvető­en fontosak a gazdasági vonatkozású kérdések is, s ezek jelentősége egyre inkább növekszik. Ez utóbbit illetően uj diszciplína van kialakulóban "economics of informa­tion" (az információ gazdaságtana) néven. Egyre inkább az a tapasztalat kerül elő­térbe, hogy az időtényező jelentősége a természettudományi, műszaki és mezőgazda­sági könyvtárak munkája hatékonyságának értékelése szempontjából mind nagyobb lesz, gyakran megelőzve valamennyi többi, tényezőt, beleértve még a gazdasági vonatkozá­suakat is. Az időtényezővel kapcsolatos ritmusérzék tehát ezekben a könyvtárakban döntően fontos követelmény, érvényesülése elől nem lehet kitérni, ésszerűtlen lenne azt akadályozni. Ha a természettudományi, műszaki és megzőgazdasági könyvtáraknak az egyéb, főleg az általános gyűjtőkörű tudományos könyvtárakétól eltérő megoldást igénylő fela­datait nézzük, azt kell mondanunk, hogy az állományfejlesztésnél a mennyiségi szem­léletet mind elvileg, mind pedig gyakorlatilag háttérbe kell szorítania a tartalmi szemléletnek; az állományfejlődés mennyiségi mutatói legfeljebb csak kisérő vonatko­zásai lehetnek az állomány tartalmi gazdagodásának, növekedésének. A gyűjtőkörön kivül eső dokumentumok beszerzésétől - bármennyire is vonzóak lehetnek azok a könyvtáros vagy a használók számára - el kell tekinteni, a gyűjtőkörbe tartozó do­kumentumok beszerzésénél pedig a legcélratörőbb válogatást kell érvényesíteni. Elő­reláthatólag soha kézbe nem kerülő dokumentumokat nem szabad beszerezni, az csak terheli az állományt és megnehezíti az egyéb dokumentumok használatát. Kézenfekvő, hogy a válogató tevékenységbe - akár már az eloszerzeményezési munka során - a könyvtáros bevonja a gyűjtőkörrel kapcsolatos szaktudományoknak megfelelő képesi­.37

Next

/
Thumbnails
Contents