Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1975 (Budapest, 1976)

A VII. vándorgyűlésen, Egerben elhangzott előadások - Dr. Walleshausen Gyula: Könyvtároshivatás – könyvtárosetika

Az etikus magatartás egyik fokmérője: részvétel a könyvtárközi együttműködésben. Erre ugyan szervezett keretek is vannak (pl. hálózati, gyűjtőköri), azonban egyre több példát találunk arra, hogy egymással semmiféle főhatósági vagy jogi természetű kapcsolatban nem álló könyvtárak keresik az együttműködést olyan ügyekben, amelyek csak együttes erőfeszítéssel kecsegtetnek eredménnyel. Lehetséges, hogy a különböző szintű könyvtárak közös vállalkozásában az áldozat, a ráforditás mértéke fordítottan arányos a haszonnal. Ilyenkor etikus kényszer az együttműködés, hiszen a kevesebbet profitáló, nagyobb részt vállaló, de kulcshelyzetben lévő könyvtár elzárkózása miatt a köz érdeke szenved kárt. (Persze legtöbbször a könyvtárközi eegyüttmüködés nemcsak etikai ügy: aki ma elzárkózik az együttműködés elől, hasonló ahhoz az emberhez, aki mély kut fenekéről, színházi látcsővel akar csillagot vizsgálni.) * Ami a munkaköröket illeti, az etika jelentősége minden poszton megnyilvánul. Az olvasókkal közvetlen kapcsolatban a könyvtárosoknak csupán egy része áll - kisebb könyvtárakban nagyobb, a nagyobbakban a létszám kisebb százaléka. S ők lennének kénytelenek lesütni a szemüket a pontatlan cimleirás, hosszú ideig feldolgozatlan heverő könyvek, a decimális számokkal öncélú játékot üző decimátor miatt, ha az etika nem vezérelné e belső munkatársak gondolatait, ténykedéseit, ha fittyet hánynának az olvasói igényekre. És ha az etikai követelmények minden munkakörben szerephez jutnak, a vezető beosztásokban hatványozódnak. A jó vezető egyik jellemzője, ismérve, hogy az adott vezetői szintnél egy-két fokkal magasabban, szélesebb látókörűen gondolkodik. Amig a könyvtáron belül éppen e szemlélet hiányából keletkeznek súrlódások (pl. a csoportvezető-nem látja az osztály, az osztályvezető a könyvtár egészének érdekeit), addig a könyvtár vezetője és felettese közt éppen ellenkező a helyzet: abból származnak ellentétek, ha a könyvtár vezetője magasabb szinten, társadalmi méretekben tud gondolkodni. Az igazgató (a könyvtár élén álló vezető) és felettese között nagyobb a távolság - a légüres tér - mint a könyvtáron belüli vezetői lépcsők között. A fenntartó legtöbbször nem olyan tájékozott könyvtárügyi kérdésekben, mint a könyvtár igazgatója, vezetője - ez természetes, hiszen a könyvtár felügyelete teendőinek csak egyike, ezért a könyvtár vezetőjének kell az olvasók érdekeit is képviselnie - opportunizmus nélkül, s ez nem mindig könnyű. Előfordul, hogy a társadalmi érdek képviselete rosszallást vált ki a fenntartó szemében és a vezető személyi érdekeit kockáztatja. Erkölcsi bátorság kell ilyen helyzetben is következetesen, szilárdan a helyesnek felismert álláspontot képviselni. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy a szivós, kitartó és helyes érvekkel alátámasztott küzdelem nemcsak a köz érdekében hozza meg a maga gyümölcsét, hanem az etikus harcot vállaló vezetőre is előbb-utóbb tisztelettel tekintenek, elismerik igazát. * A helyes elvekért kiállni, ha kell, küzdeni értük - valamennyien tudjuk - szép etikus kötelesség, de azt is tudjuk, hogy nem könnyű és különösen nehéz, ha a könyvtáros kollégáinak, illetve ha a vezető munkatársainak etikus pózával találja magát szemben. 25