Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1975 (Budapest, 1976)

A VII. vándorgyűlésen, Egerben elhangzott előadások - Dr. Walleshausen Gyula: Könyvtároshivatás – könyvtárosetika

a tudományos könyvtár valamely ismeretterjesztő jellegű, de egyébként könnyen teljesíthető igényével elutasította olvasóját, jobbik esetben a kerületi közművelődési könyvtárba küldte azzal az indoklással, hogy ez nem az ő "asztala". Ezt a gondolkodásmódot szocialista könyvtárügyünk kulturális forradalmunk kezdeti időszakában már elutasítottuk, ámbár lehet, hogy az efféle arisztokratizmus még ma is felüti a fejét. Egyre több tudományos és szakkönyvtárunk, elismerve a tudományos ismeretterjesztő és tudomány-népszerűsítő jelentőségét, már saját tudományterülete érdekében is szivesen vállal közművelődési jellegű feladatokat. Ugyanakkor egyre több közművelődési könyvtár felkészült tudományos érdeklődésű olvasók befogadására is, és dolgozói között akadnak tudományos munkatársak, akiknek egyike-másika valamely szakterület kutatójaként vivott ki nevet, s ahol kutató könyvtárosok vannak, ott különleges etikai kérdések is adódnak. Két szemlélet viaskodik mintegy két évszázada akörül, hogy mi kell a könyvtárnak: tudós könyvtáros-e , vagy könyvtártudós, és a kétszakos könyv tárosképzéssel e vita fellobbant. A magam részéről e vitát értelmetlennek tartom, mert félresiklik, és kendőzi a lényeget: itt voltaképpen etikai ügyről van szó. Nem vitatható, hogy amennyire hasznára van a könyvtárnak és az olvasónak az adott szaktudományt művelő könyvtáros a beszerzendő müvek kijelölésében, olyannyira kárára lehet, ha nem tanusit kellő önmérsékletet, és kutatási témája irodalmát előnyben részesiti más témák rovására. Tagadja-e valaki: a szaktudományban jártas könyvtáros tudása milyen nagy segítséget nyújthat az,irodalom alapos ismeretével, de mennyire káros, ha monopolhelyzetét kihasználva, az irodalmat maga köré gyűjti, ráül és nem engedi ki a kezéből. Hasznos az irodalom alapos ismerete, a kutatói munka, ám mit sem ér, ha rivalizál az olvasóval, vagy ha tudását magába zárja a könyvtaros, és nem adja át a rászoruló felhasználónak. Hasznos, ha a könyvtáros kutat, de félő, hogy szemét csak témájára függeszti és napi kötelességét elhanyagolja. Uj tudományos eredményeket produkáló könyvtárosra tehát nagy szükség van - de csak akkor, ha hivatásetikai tudata legalább olyan szinten áll, mint kutatásainak eredménye, különben konfliktushelyzetet támaszt a könyvtár és az olvasó között s ebből jelentős társadalmi kár származik. A könyvtárosság derékhadát azonban a reprodukáló könyvtárosok alkotják, akiképpen azzal szereznek megbecsülést a könyvtáruknak és teszik nélkülözhetetlenné intézményüket, hogy kiegészítik a felhasználók munkáját, ha azt végzik, amit éppen a rendelkezésükre álló irodalom okán csakis a könyvtárosok tehetnek meg: ha megfogják az olvasó, a felhasználó kezét és az irodalom, a források útvesztőjében kalauzként szolgálnak. * Fentebb emiitettem, hogy a hivatás egyik ismérve: a pályatársak társaságának keresése. Ennek fejlett formája a szervezett, jogilag elismert szakmai tömörülés, a jelenlevők, az MKE - több etikai haszonnal is jár; növeli az együvé tartozás érzetét, a hivatástudatot, keretet ad a rendszeres találkozásoknak, egyben fórumot teremt az eszmecserékhez, gondol a továbbképzésre és alkalmat ad a különböző tipusu, rendeltetésű könyvtárak dolgozóinak, hogy összejöjjenek s megbeszélvén közös ügyeiket, álláspontjukat közös nevezőre hozván beleszóljanak a könyvtárpolitikába.