Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1975 (Budapest, 1976)
A VII. vándorgyűlésen, Egerben elhangzott előadások - Dr. Walleshausen Gyula: Könyvtároshivatás – könyvtárosetika
könyvtártól. Az uj technika és az uj információhordozók átformálják, módositják az olvasó és a könyvtáros hagyományos, meghitt kapcsolatát, más és uj etikai követelményeket támasztanak - ma talán még csak néhány, holnap-holnapután azonban már több tucatnyi -könyvtárban. Napjaink egy másik jellemző vonása, illetve ellentmondása: hangoztatjuk, hogy a kultúra nem áru, az információ pedig értéket képvisel, áru, amiért fizetni kell. Vannak akik homlokukat ráncolják azért, mert egyes szakkönyvtárak, dokumentációs intézmények pénzért adják ugyanazt a szolgáltatást, amelyet egy utcával odébb, egy másik könyvtárban dijtalanul megkap az olvasó. (Ugy gondolom, hogy az effajta szolgáltatások jellegének, a ráfordított munka mennyiségének, a fenntartó és a felhasználók körének és a felhasználás céljának a részletes vizsgálata magyarázatot ad és eloszlatja majd a kételyeket. Ne feledjük el, itt nem alapszolgáltatásról van szó!) * A vázolt és egyéb okok következtében az elmúlt 10-15 évben a könyvtárospálya nyitottabbá vált, és a könyvtáros-pályakép is átalakult. Itt a legfőbb ideje, hogy a megváltozott körülmények között szemügyre vegyük: milyen etikai követelményeket támaszt napjaink könyvtárosi gyakorlata. En most csak arra vállalkozom, hogy inditásul néhány egyetemes, illetve általános érvényű gondolat húrját pendítsem meg. Az első alapvető fontos tisztázandó kérdés: Van e különbség a szocialista és burzsoá könyvtárosi etika között? Vajon vannak-e közös vonások, "örök értékek"? A könyvtárosi pálya a fejlettebb nyugati országokban a polgáriasodás korában, a könytárak nyilvánossá válásával a 17-18. század fordulóján kezdett kialakulni, majd szakismereteket igénylő főfoglalkozássá válni. Az egyik sarkalatos etikai elvet - pl. azt,, hogy minden olvasót egyforma készséggel kell kiszolgálni - már Leibniz megfogalmazta. S ha a nyugati szakirodalmat tanulmányozzuk, vagy hivatásszerető könyvtárosaival találkozunk, meggyőződhetünk arról, hogy igen sok etikai tételben a felfogásunk azonos, törekvéseink egybevágnak. Ilyenek pl. a szakmai tömörülés, együttműködés, szellemi értékek megőrzése, az olvasó kéréseinek, kérdéseinek bizalmas kezelése, önzetlenség stb. • A különbségek között első helyen nálunk a társadalmi elkötelezettséget kell említeni. A kapitalista társadalom könyvtárosai általában a politikai semlegesség, a liberalizmus talaján állnak, s ennek vannak pozitív vonásai (pl. Marx, Lenin müvei megtalálhatók), ugyanakkor negatívumai is (pl. a Mein Kampf és Mao Ce-tung eszméi is hozzáférhetők.) (Megjegyzem, az efféle liberalizmust több polgári felfogású könyvtáros is ellenzi, vagy legalábbis megkérdőjelezi.) Vannak olyan etikai tételek is, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni. Pl. az ALA etikai kódexének egyik pontja tiltja, hogy a könyvtáros olyan anyagi vállalkozásban vegyen részt, amelyből könyvtárának kára származik. Azt ígértem, hogy a könyvtárosi etika néhány egyetemes, illetve általános érvényű követelményének boncolgatására szorítkozom. Voltaképpen az etikai normák mindegyikét ilyennek érzem. Legfeljebb arról lehet szó, hogy az etikai szabályok teljes terjedelme nem érint minden könyvtárat, illetve egyes normák a közművelődési, mások a tudományos és szakkönyvtárakban kapnak nagyobb szerepet. A körülmények változása következtében azonban a felszínre vetődik és hangsúlyt kaphat az, ami tegnap még nem is volt érzékelhető. Régebben előfordult, hogy 2,3