Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1974 (Budapest, 1975)

Önálló közlemények - Haraszthy Gyula dr.: Könyvtárosképző tanfolyamok a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének rendezésében

- - - - .. _.- - . +M - •'•• - ..;:;. ••-'••; ' • - -- "•'.-.:. ...... ' - • "• ­: - '".. - ' kezdi emelni az eddigi óhajokat valahogy így: „Az új Egyesületnek a lehető legrövidebb időn belül kezébe kell vennie a könyvtárosképzés ügyét..., amelyet nem tudunk elégszer sürgetően követelni... Ki kell dolgozni a tanfolyam tanrendjét és tanmenetét, össze kell állítani a szakvizsga anyagát is." A testületi érdekek védelmét is többen kapcsolatba hozták az Egyesület közeli meg­alakításával és a képzés megindításával. így írt erről a problémáról Pfeiffer Károly debre­ceni egyetemi könyvtáros: „Magyarországon a könyvtárosi pályát nemcsak az jellemzi..., hogy az egyedüli, mely nincs szakképzettséghez kötve, hanem az is, hogy a könyvtáros az egyetlen hivatás, mely a megfelelő érdekképviseletet nélkülözni kénytelen. Nincs könyvtá­ros egyesület vagy szövetség, mely hivatva volna a kar érdekét képviselni... A könyvtáros­képzés és utánképzés kérdése is utópia marad mindaddig, míg a könyvtárosi-kar most már ezt a mulasztást helyre nem hozza." A szakmai közvélemény tehát egyöntetűen „szavazott": szükség van az Egyesületre, amely az adott viszonyok között egyedül képes a szakvizsgával összekötött könyvtáros­képzés megvalósítására. 2 Az éveken át tartó előkészületi periódus után 8 - mint már említettük — 1935-ben alakult meg a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, amelynek elnöke Fitz József, az OSZK főigazgatója lett. Egy év elteltével 1936. október 2-án rendezték meg a következő közgyűlést, illetve az első kongresszust. Ez azért is említésre méltó, mert itt ha­tározták el, hogy az Egyesület két szakosztályban, a könyvtáriban és levéltáriban fog mű­ködni. Témánk szempontjából az Egyesület alapszabályainak 3. pontjára kell fölhívnunk a figyelmet: „Az Egyesület céljainak elérésére tudományos és ismeretterjesztő előadásokat tart, könyvtáros- és levéltáros-képző tanfolyamokat rendez..." A határozat értelmében megalakult Könyvtári Szakosztály külön ügyrendi szabály­zatának 1. pontja foglalta össze a lényeges föladatokat: „A könyvtári szakosztály műkö­dését osztály ülésekben fejti ki, szervezi az időnként tartandó kongresszusok könyvtári ré­szét, gondoskodik a szakosztály külföldi kapcsolatainak fenntartásáról, könyvtárosképző tanfolyamokat tart [aláhúzás e sorok írójától], nyilvános előadásokat rendez és kiadványo­kat bocsát közre." 9 Ezek szerint elhárultak a könyvtárosképzés szervezésének akadályai, sőt az Egyesü­let kötelességévé tétetett a könyvtárosképző tanfolyam létrehozása és működtetése. 10 Ugyancsak az 1936. október 2-i egyesületi közgyűlés tett pontot a könyvtárosképző tanfolyam megrendezésének ügyére is. Az elnöki székfoglaló beszéd 11 a már fentebb is­mertetett elvek és szükségességek alapján indokolta meg a képzés és a vizsga fontosságát, majd a közgyűléshez kapcsolódó kongresszus reprezentatív előadásai is különféle (de álta­lunk már ismertetett) szempontok vázolásával tett hitet a képzés ügye mellett. 12 A megszervezendő tanfolyam kérdésével a Könyvtári Szakosztály ideiglenes intéző bizottsága először 1936. november 16-án foglalkozott. A tanfolyam szervezeti szabályza­tát, tan- és vizsgarendjét az Egyesület elnöke dolgozta ki Nyireő Istvánnak, a Könyvtári Szakosztály elnökének közreműködésével. 13 A tervezetet egy, az intéző bizottság által de­legált munkabizottság december 10-i ülésén egyhangúlag magáévá tette, majd a szakosz­tályi ülés is elfogadta. Ezt követően megalakult a tanfolyam rendezésében részt vevő bu­50

Next

/
Thumbnails
Contents