Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1974 (Budapest, 1975)
A VI. Vándorgyűlésen, Pécsett elhangzott előadásokból - Walleshausen Gyula dr.: Jövőkutatás és a könyvtárak jövője
A folyóiratok, újságok időtrabló átböngészése is szükségtelenné válik: az előfizető képernyőjén az érdeklődósének megfelelő témakör — legyen az fülsebészet, külpolitika, irodalom vagy sport - újdonságairól folyamatosan tájékoztatást kap, akár felvételt is készíthet mindenről, megőrizheti, visszajátszhat]a szükség szerint. Amíg a tudományos-technikai forradalom könyvtárra gyakorolt hatását közel egybehangzóan ítélik meg az előrejelzések (kivételek itt is vannak: néhány neves könyvtáros erősen szkeptikus a könyvtárgépesítés lehetőségeinek a megítélésében), a könyvtárak várható rendszerében, a könyvtárügy szervezetének alakulásában meglehetősen ellentmondásos és következetlen nézetekkel találkozunk. A rendszer-prognózis a jövőkutatásnak még eléggé mellőzött területe. A technikai változások pedig nemcsak magas fokú szervezettséget követelnek meg, hanem valószínűleg másfajta rendszert is. A gépesítés — főleg gazdasági okokból — az erők koncentrálását feltételezi, erőtlenebb könyvtárak beolvadását nagy, jól felszerelt országos könyvtárakba, esetleg — kisebb országokban — egyetlen könyvtárba. Sőt: egyes ágazatokban több ország egyetlen közös gyűjteményt hoz létre. A koncentrációval ellentétes irányzatokkal is találkozhatunk az előrejelzések között: akad, aki új típusú gyűjtemények létrejöttével számol az új típusú információhordozók gyűjtésére, feltárására és rendelkezésre bocsátására. Más vonatkozásban: a vidéki lakosság jobb ellátására szaporodnak a könyvtárak. Persze, ezek valamennyien kisebb-nagyobb alrendszerekké integrálódnak. Most ugorjunk vissza a technikai előrejelzések ama részére, amely szerint bevonul a lakásokba a kép-telefon-féle szerkezet és egyszerű tárcsázással összekapcsolja a kívánt információs tárházzal, könyvtárral, amelyben fellelhetők a legkülönbözőbb formában keletkezett információk. Vajon miért kellene az új típusú dokumentumok számára új típusú gyűjteményeket létrehozni? Továbbá, mivel a személyre szóló információt az igénylő a géptől kapja, a könyvtáros szerepe a dokumentumok tartalmi elemzésére, feltárására, kódolására korlátozódik. A gondolatmenetet következetesen továbbvezetve: az olvasó elidegenedik a könyvtártól és a könyvtárostól, elnéptelenednek a könyvtárak, felbomlik az a különleges közösség, amelyet olvasók és könyvtárosok alkottak. Vajon miért, kiknek a szolgálatára alapítanánk kisebb könyvtárakat? A kérdések efféle sarkítására úgy érzem, szükség van, hogy megközelítsük a helyes irányokat. A jövőkutatók — néhány kirívó kivételt mellőzve — egyetértenek abban, hogy a hagyományos formájú könyv és egyéb nyomdatermék megmarad, lapozgatásának, ismételt kézbevételének élményétől nem fosztanak meg a gépek, s még sok-sok generációnak nyújt közvetlen, mással nem pótolható felüdülést, szórakozást; szolgál -a tudás gyarapítására, harmonikus lelki fejlődésre. Igenis lesznek könyvtárak, amelyek a hagyományos könyvet - miként ma is — az olvasók rendelkezésére bocsátják, akár kölcsönzésre, akár helybenolvasásra. E könyvtáraknak azonban a jelenleginél jóval vonzóbbakká kell válniok, olyan környezetet kell elővarázsolniuk - esetleg valamilyen télikertbe helyezni —, ahol az olvasók jól érzik magukat, megtalálják a felüdülésnek is azokat a feltételeit, amelyekkel lakásuk nem rendelkezik. Itt tovább él az olvasó és a könyvtárosok meghitt közössége. A hagyományos könyvtár megmaradása mellett kialakul —máris kialakulóban van — az új típusú könyvtár: az információs tárház. 32
