Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1974 (Budapest, 1975)

A VI. Vándorgyűlésen, Pécsett elhangzott előadásokból - Walleshausen Gyula dr.: Jövőkutatás és a könyvtárak jövője

,.,., ,, ,. . ,..-,, . .1. i Í — ! 1 ~ ' ' "*- ^ I ' " '""* Az ellentmondás nyilvánvalóan onnan származik, hogy az előrejelzések túlnyomórészt könyvtárat említenek általában, de ezen tudományos, illetve szakkönyvtárat értenek, rohamos fejlődésre e könyvtártípusnál számítanak, a közművelődési területet kissé elhanyagolják. (Ugyanakkor a közművelődés — benne a könyvtárak — alakulását vizsgáló jövőkutatások mintha nem számolnának megfelelő súllyal a tudományos-technikai forradalom hatásával.) E tendenciák magukban hordozzák a két könyvtári terület — közművelődési, illetve tudományos és szakkönyvtári - teljes kettészakadásának, bifurkálódásának a csíráját is. (Külföldön, a fejlettebb tőkés országokban, tudjuk, ez nem kelt meglepetést, bár ott is közös fedél alatt elégítik ki sok helyen az olvasmány igényt és az információéhséget.) S nálunk merre halad a fejlődés? Szükségszerű, elkerülhetetlen folyamat-e a kettészakadás, ami ellen hadakozni felesleges erőpazarlás, vagy éppen ellenkezőleg: végzetes hibát követünk-e el, ha most nem lépünk fel e hazánkban is érzékelhető folyamat ellen? Kérdések, amelyekre választ kell keresnünk. De visszatérve a röviden vázolt újdonságokra, hogy mikor következnek be eme események — erre a kérdésre a Delphi módszerrel — az intuitív módszerek egyikével — kerestek választ. Különösen említést érdemel az ügyviteltechnika ésszerűsítésére alakult svéd intézet vizsgálata, amely arra igyekezett választ keresni, milyen lesz a holnap könyvtára, milyen fejlődésre kell számítani az információ és a dokumentáció területén, s a technika miként hat az információk tárolására, szétsugárzására s ezek mikor következnek be. A kérdések első csoportja a szolgáltatásokra, második csoportja a felhasználókra, a harmadik pedig az információhordozókra vonatkozott. A jövő kronológiájának felvázolásánál főleg e svéd intézet összegzésére támaszkodtam. A válaszok egy része az ottani társadalom és a könyvtárügy sajátosságait tükrözik, de így is figyelemre méltó. íme, a jövő kronológiája: 1977: a tudományos és szakkönyvtárak közös állománygyarapító szolgálatot létesítenek. — a közkönyvtárak gondoskodnak a felnőttoktatás számára információellátásról. 1978: a közkönyvtárak lesznek felelősek az alsóbbfokú egyetemi oktatáshoz szükséges információk szétsugárzásáért. — térítést szednek az információszolgáltatásért, néhány a könyvtári alapszolgáltatást kivéve, — a hivatalos (hatósági, parlamenti) kiadványokat mikrofilmen és mikrokártyán tárolják és szolgáltatják. 1979: megvalósul a könyvtári állomány automatizált (vagy félig automatizált) gyarapítása. A gép a várható használat gyakoriságának, a kiadvány árának és egyéb tényezőknek a figyelembevételével készíti el javaslatát, de a döntés a könyvtáros kezében marad. — a tudományos közleményeket szabványosítják abból a célból, hogy indexelhetők legyenek és megkönnyítsék a visszakeresést. — a doktori disszertációk és egyéb kutatási jelentések összefoglalóit adatbankok tárolják. 1980-as években a számítógépek ára a mainak mintegy századrészére csökken. Az évtized alapvető tendenciája: a napi könyvtári munka gépesítése rohamosan terjed. 33