Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1974 (Budapest, 1975)

A VI. Vándorgyűlésen, Pécsett elhangzott előadásokból - Walleshausen Gyula dr.: Jövőkutatás és a könyvtárak jövője

További sikert ígérő módszerek is vannak s a módszertár a könyvtári prognosztika fejlődésével még bővülni fog. A könyvtári prognosztikára is érvényes az a megállapítás, amely szerint a módszerek kombinálása, illetve több módszer együttes alkalmazása szükséges. De milyen eredményre is vezettek a prognózisok? Milyen lesz a jövő könyvtára? ,jNapjaink filozófiai antropológiájától nem idegen az ember homo informaticuskénti" emlegetése. Demény Dezső e megállapítását valamennyien alátámaszthatjuk. A prognózisok zöme az információtermelés, feldolgozás és közvetítés (szétsugárzás) technikai megoldásának jövőjével foglalkozik, nem véletlenül. John Kemény Amerikában működő matematika professzor számítása szerint egyegy nagy, tudományos könyvtár átlagállománya 2000-ben 10 millió egységre rúg. De mi könyvtárosok is jól tudjuk, hogy a mi korábbi — akár csak néhány év előtti — számításainkat is túlszárnyalta a valóság. Az állomány tárolására új megoldást kell keresni, a kihelyezett raktárak (vagy letéti raktárak) csak ideig-óráig segítenek. De nem csupán a kiadványáradat tárolásának gondjáról van szó, hanem a dokumentumok információtartalmának gyors, hatékony feldolgozásáról és hasznosításáról. A hagyományos könyvtári módszerek ezen a téren hamarosan csődöt mondanak. A jövő negyedszázad technikai újdonságai három pont körül csoportosulnak. Ezek: 1. mikrofilmtechnika, 2. elektronikus számítógépes adattárolás, 3. távközlés az információk továbbítására. A továbbiak megértése végett röviden össze kell foglalnom a technikai újdonságok lényegét. A technikai előrejelzések szerint a hagyományos papírra nyomtatott könyv szövegét más információhordozóra viszik át. A könyv tartalmát megőrzik, de a könyvet, mint szükségtelent, eldobják. (Ez már több információs intézménynél ma is így történik.) De megtalálhatók lesznek e gyűjteményekben olyan audiovizuális információhordozók is, amelyek a különféle módon keletkezett információk tartalmát őrzik meg: hangokat, képeket, kísérleteket, konferenciák teljes hang- és képszalagját is stb. A szalagra rögzítés nemcsak a tárolást, hanem a gépi feldolgozást és az eredeti szöveg visszakeresését és közvetítését is lehetővé teszi, rendkívüli módon meggyorsítja. A könyv helyettesítése más információhordozóval — feltétele a haladásnak. így a jövő könyvtárában — illetve a könyvtárak egy részében — nem lesz könyv. Vannak, akik a „könyvtár" elnevezést is halálra ítélik. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy ma is toU a neve annak az írásra használt fémből lévő eszköznek, amelynek ősét a lúd szolgáltatta. S talán elfogadható, ha megmaradok a könyvtár kifejezés mellett — a prognosztákkal ellentétben. Az előrejelzések szerint megjelenik a lakásokban egy kép-telefon szerkezet, amely annál több: a képernyő, telefon, filmfelvevő, előhívó vetítő kombinációja (a display-nél több), amelynek segítségével a kutató minden szükséges információt — akár kivonatot, akár az eredeti dokumentumot, ha úgy tetszik, tudományos konferenciát — tetszés szerinti időpontban íróasztala mellől olvashatja, hallgathatja, figyelemmel kísérheti. E szerkezettel, amelynek minden eleme már megoldott, a kutató az adattároló géppel párbeszédet folytathat: jelrendszer segítségével kikérdezheti a gépet. 31