Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1974 (Budapest, 1975)
A VI. Vándorgyűlésen, Pécsett elhangzott előadásokból - Walleshausen Gyula dr.: Jövőkutatás és a könyvtárak jövője
A jövőkutatás hasznát, fontosságát a könyvtáros tevékenységben ma már olyannyira elismerik, hogy pl. Rolf Kluth a könyvtártudomány részének, kutatási területének ismeri el, Günther Pflug pedig a könyvtárosképzés stúdiumai közt szeretné látni a jövőkutatást. A könyvtár — általában a kulturális terület - prognosztizálása kétségtelenül nehéz a gazdasági, tudományos és műszaki bázistól, ezek szövevényétől való függés miatt. A prognosztizálás tehát mindezekre kitér, pontosabban ezekből indul ki, mint feltételekből. (Persze, ezeket nem kell elkészíteni, kéznél vannak, hozzáférhetőek.) A prognosztizálásnak az adottságok, a könyvtárra ható tényezők és a szükségletek közötti összefüggéseket kell vizsgálnia, hogy majdan a tervezés egyensúlyt, helyes arányt tudjon a kettő között kialakítani. Elsősorban milyen főbb tényezők hatnak a könyvtárra? A legjellemzőbbek talán: a tudomány és technika gyorsuló fejlődése, forradalmi változása folytatódik, közvetlen termelőerővé válik. A munka arculatának változása szintén folytatódik: egyre inkább szellemi tevékenységgé alakul. Növekszik a magasan kvalifikált szakemberek aránya, s az oktatási idő hosszabbodik. A rendszeres önképzés mellett szervezett továbbképzésre is szükség lesz: 35 éves korban újból 2-3 évre iskolapadba ülve, fel kell újítani ismereteit a következő generációnak. A nagyobb idegi igénybevételt kívánó szellemi munka a munkaidő és a szabad idő arányát is megváltoztatja: növekszik a szabad idő. A hobbi terjed, sokan kedvtelésüket művészi szintre emelik. Folytatni lehetne még — és tovább részletezni - a könyvtárra ható tényezőket, csoportosítani lehetne az igényeket, ám úgy érzem, nem jutnánk előbbre, mert a könyvtár rendeltetésének, alapvető funkcióinak gyökeres változására mutató tényezőket nem fedezhetünk fel: a könyvtár a jövőben is a felhalmozott emberi tudás tárháza; a kutatás, a munka, a tanulás, művelődés és szórakozás szolgálatában álló intézmény volt és lesz a jövőben is. A könyvtári jövőkutatók megvizsgálták, milyen módszerek alkalmazhatók sikerrel. Nélkülözhetetlen a tendencia, az extrapoláció, a múlt 15—20 év adatainak - idősorainak - a meghosszabbítása a viszonylagos stabilitás feltételezésével. (Ezek: a kiadás, illetve gyarapodás, olvasók, látogatók száma, kiadványforgalom, dolgozók létszáma, az alapterület : raktárak, dolgozószobák, nyilvános szolgálati helyiségek stb.) Nagy sikerrel alkalmazták az intuitív módszereket, a szakértői véleményezés módszereit (heurisztikát a Lenin könyvtárban, a Delphi módszert Svédországban). Ez utóbbit az intuitív módszerek között a legeredményesebbeknek tartják a menynyiségekkel ki nem fejezhető tényezők, összefüggések vizsgálatára. Lényege a következő: 1. Jeles szakértőknek kérdőíveket küldenek szét azzal a kéréssel, hogy válaszoljanak: milyen haladás, változás stb. várható szakterületükön, milyenek a kilátások. 2. A második fordulóban ugyanazoktól megkérdezik: az általuk jelölt újdonságok előreláthatólag mikor következnek be. A válaszokat összesítik, a többségi véleményt kiemelik, ily módon rögzítik a bekövetkezés időpontját. 3. A harmadik fordulóban a többségi véleményt tartalmazó szintézist küldik szét, és azt kérdik, hogy — most már az összes válasz ismeretében — az adott szakember korábbi fordulóban adott saját válaszát vajon helytállónak tartja-e. Ha van eltérés a többségi véleménytől, a kérdezett indokolja meg az eltérés okát. 30