Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1974 (Budapest, 1975)

A VI. Vándorgyűlésen, Pécsett elhangzott előadásokból - Walleshausen Gyula dr.: Jövőkutatás és a könyvtárak jövője

— fejlesztő kutatásnak nevezzük a szervezési prognózist. Főleg az anyagi és szellemi potenciált veszi figyelembe. A szervezéstudományra támaszkodik. A prognosztizálás bonyolult művelet: nagy körültekintést, a különböző, szerteágazó szempontok figyelembevételét igényli: megkönnyíti a munkát, ha a követendő út, a különböző tényezők kapcsolódásának és szétágazásának az ábrázolására családfát rajzolunk. E hasznos eszközről — mint neve is elárulja, az élő fa ágaihoz hasonlít — gyorsan, egyszerű rápillantással leolvashatók, felfedhetők az összefüggések. Nem közömbös, hogy milyen távot fog át a prognózis: rövidet-e, 3-5 évet, vagy esetleg 30-40-et. Ugy tűnik: hasznosabbak a hosszabb távú előrejelzések, ám ilyenkor számolni kell azzal, hogy a közeli évek fejlődését grafikusan ábrázoló vonal a távolodó jövőben sáwá szélesül. Ezt nevezik prognózis-csóvának, ami jelzi, hogy a fejlődés bekövetkezésének valószínűsége egyre bizonytalanabbá válik; a prognózistól egyre növekvő, esetleg 30—40%-os eltérésre számíthatunk. A tudomány és technika rohamos fejlődése, továbbá a jövőkutatás módszereinek tudományos megalapozottsága felkeltette a társadalom érdeklődését a jövőbelátás iránt. Világszerte jövőkutató műhelyeket, intézményeket alakítottak, irodalma is igen gazdag, több tucat szakfolyóirata is van. A szocialista országokban is meggyökeresedett a jövőkutatás. Nálunk kissé késve, 1969-ben indult szervezett keretek között. Fejlődését jótékonyan gyorsítja az 1969. november 25-i kormányhatározat az 1971-1985 közötti időszakra szóló országos távlati tudományos kutatási terv készítéséről. Nem jövőkutatásról, hanem tervkészítésről. A terv: cselekvési program, azt fejezi ki, hogy mit kell termi, a prognózis a majdan várható fejlődés irányait, lehetőségek rajzolja. A prognózis hátteret rajzol a tervezéshez, megmutatja a helyes utat, megalapozza a terv realitását. Ma már a prognosztika fontos eszköz a kezünkben, s mellőzése a tervezésnél a terv realitását kérdésessé teszi. Ma már a társadalmi gyakorlat legszélesebb területeinek nyújt egyre megbízhatóbb támaszt a jövőkutatás, a jövőre való felkészülés fontos eszközeként. Legfejlettebb a gazdasági, műszaki, demográfiai prognosztika, elmaradottabb a művelődési, oktatási, szociológiai jövőkutatás. S hogyan áll a jövőkutatás a könyvtárak területén? A külföldi szakkörök már az öt-venes években hozzáláttak a prognosztizáláshoz, eleinte még bátortalanul, a hatvanas években azonban tudományosan megalapozott prognózisok egész sorával találkozhattunk mind a szocialista, mind a tőkés országokban. A szocialista országok közül elsőként a szovjet és a lengyel könyvtárosok foglalkoztak prognosztizálással. A Szovjetunióban 1968—69-ben kezdték el a szovjet könyvtárügy 1990-ig terjedő prognosztizálását. Lengyelországban ugyanakkor, 1968-69-ben láttak hozzá a lengyel információs rendszer 1985-ig terjedő prognózisának elkészítéséhez, de kidolgozták a lengyel kultúra 1990-ig szóló távprögnózisát is. Csehszlovákiában is készültek könyvtári prognózisok, és Romániában, 1972 őszén Bukarestben rendezték a 3. nemzetközi jövőkutatási konferenciát, amely az információ és a dokumentáció jövőkutatásban betöltött szerepét, továbbá az információ jövőjét tűzte napirendjére. Hírt kaptunk arról is, hogy néhány könyvtáros egyesület évi konferenciáját a jövő könyvtárának szentelte. Eddig kettőről tudok: az IUinois-i egyesület 1972-ben, a kanadai pedig 1973-ban foglalkozott a jövő könyvtárával. 29