Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1974 (Budapest, 1975)

A VI. Vándorgyűlésen, Pécsett elhangzott előadásokból - Walleshausen Gyula dr.: Jövőkutatás és a könyvtárak jövője

gén megjósolták a szakértők, hogy Párizs tömegközlekedése 1950-re teljesen csődbe kerül. Az indok: a város terjeszkedése miatt beépülnek a szántóföldek s nem lesz elegendő zab a lóvasút lovainak. A derültséget keltő előrejelzések, a prognosztika és futurológia körüli viták ellenére a jövőkutatás fejlődik, eszköztára, módszerei — amelyeket más tudományterületekről vett át — gyarapodnak, csiszolódnak. A prognosztizálás kiindulása lehet a múlt, de lehet a jövő meghatározott időpontja. Amikor a múltból indul ki, a fejlődés irányát meghosszabbítva vonja le a jövőre vonatkozó következtetéseit, extrapolációról beszélünk. Ha viszont a jövő egy pontját igyekszik összekötni a jelennel, reflexióval van dolgunk. A módszerek — kb. 150 — csoportosítását első ízben 1967-ben E. Jantsch végezte el, s azóta is legtöbben ehhez igazodnak. Jantsch 3 csoportot különböztetett meg. 1. Objektív vagy tendencia — extrapolációs módszerek. A múltbeli adatokból indulnak ki, a növekedés ütemét jelzik. A matematika és statisztika módszereit alkalmazzák (idősorok, valószínűségszámítás, invariancia vizsgálat stb.). E módszerek felderítik az ellentmondásokat (a múltra vonatkozóan is) és igen alkalmasak arra, hogy grafikusan vetítve ábrázolják, érzékelhetővé tegyék vizuálisan is a fejlődést. Ám veszélyeket is rejteget: a múlt irányzatának mechanikus előrevetítése esetleg mellőzi a várható eltéréseket. 2. Szubjektív vagy szakvéleményező módszerek; intuitív módszerekként is emlegetik (a szakértők jól megválasztott körének becsléseire támaszkodnak). Főleg a minőségi - mennyiséggel ki nem fejezhető - összefüggéseket tárják fel. Bonyolult kérdések előrejelzésére alkalmazzák, (A brainstorming, az interjú, a Delphi módszer és változatai tartoznak ide.) 3. A modellezés: kombinálja a matematikai szimbólumokat, a logikai matematika törvényeit a szakértői véleményezéssel. Általánosságban egyetértenek a prognosztika művelői abban, hogy több módszer együttes alkalmazása vezethet csak eredményre, továbbá, hogy alkotó fantázia nélkül jövőkutatás nem lehetséges. Maguk a prognózisok — a prognosztizálás eredményei — többféle szempontból osztályozhatók. Tárgyuk szerint lehetnek: — a tudomány fejlődését vizsgáló, — a műszaki-gazdasági haladást jelző, — a társadalmi-politikai élet jövőbeni alakulását vizsgáló előrejelzések, illetve prognózisok. Rendeltetésük szerint megkülönböztethetünk alap-, alkalmazott- és fejlesztő kutatásokat: — az alapkutatás szerepét játssza a kutatási prognózis. Az adott terület tudományos irányzatait, törvényszerűségeit tanulmányozza és csupán a perspektívát vázolja; — alkalmazott kutatás a programprognózis, más néven: normatív prognózis, amely „a kitűzött célok módozatait és lehetséges útjait" írja le, a szükségletek kielégítésének szem előtt tartásával; 28