Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1974 (Budapest, 1975)

A VI. Vándorgyűlésen, Pécsett elhangzott előadásokból - Walleshausen Gyula dr.: Jövőkutatás és a könyvtárak jövője

Már ezért is célravezetőbb a történeti megközelítés. És mindig érdekes egy ismeretkör, tudományszak kialakulását vizsgálni: vajon milyen indítékok vezették-mozgatták megalkotóját, milyen kényszer, társadalmi szükséglet szülte. A prognosztika atyja Oskar Morgenstern osztrák egyetemi magántanár volt, az osztrák konjunktúrakutató intézet tudományos munkatársa. E minőségében 1928-ban a konjunktúra törvényszerűségeinek tanulmányozása vezette arra a felismerésre, hogy a múlt alakulásából a jövőre vonatkozó következtetéseket lehet levonni. „Wirtschaftsprognose" című könyvében utal arra, hogy a prognosztika nem csupán a gazdasági élet előrejelzésére alkalmas. A prognosztika azonban az ötvenes években kezdett csak "elterjedni s a hatvanas években vált általánossá. Közben azonban 1943-ban Flechtheim megalkotta a futurológiát, amely — szerinte — az alábbi három részből áll: — jövőkutatás (prognosztika), -.jövőformálás (tervezés), - jövővízió (filozófia + politika). Ám korántsem tekinthetők általánosan elfogadottaknak e fogalmak. A kutatók között többé-kevésbé egyetértés van abban, hogy a jövőkutatás: tudományszak, s helye a társadalomtudományok körén belül van. Egyik ága az előrejelzés, má' sik a futurológia. Az előrelátás Paris György szerint „valamilyen társadalmi vagy természeti folyamatból levont következtetés vagy intuitív úton nyert ismeret, amely a jövőben bekövetkező események lehetőségére mutat. Ha az előrelátás csak minőségi meghatározást ad, leíró jellegű, akkor előrejelzésről beszélünk, ha mennyiségi mutatókat is tartalmaz, vagy ezen mutatók között összefüggéseket mutat ki, akkor prognózisról van szó." A futurológia értelmezése körül nagyobb viták zajlanak. A MTA tudományszervezési csoportja által összeállított jövőkutatási fogalomtár szerint: a futurológia az objektív valóságból kiinduló, tudományos módszert alkalmazó jövőkutatásnak az az ága, amely komplex szemléletet érvényesítve az intuitív és spekulatív fantáziának széles teret engedve, a hosszabb távon bekövetkező jövőbeli állapot feltárására, távlati jövőképek feltárására irányul. A szocialista országokban sem egységes a vélemény. Amíg a csehszlovák és a lengyel kutatók elfogadják és használják, Haustein neves NDK „jövőkutató" a futurológiát a kapitalizmus apologetikus elméletének nevezi. A Szovjetunióban inkább a társadalmi prognosztika elnevezéssel helyettesítik. Hozzá kell tennem: a hazai köztudatban, nyelvhasználatban és értelmezésben is érezhető a futurológia kifejezésnek a fantazmagóriára utaló kicsengése, a fantáziát pedig a köztudat még mindig a gyermeki lelki élet jellemzőjeként — komolytalannak ítéli. (Tudok olyan esetről is, amikor egy könyvtáros minősítésébe ez került bele: „túl élénk a fantáziája, elszakad a realitásoktól." És igen nehezen értette meg a minősítést készítő vezető, hogy a fantázia nem káros, hanem egyenesen hasznos, nélkülözhetetlen az alkotómunkához.) Sőt: olykor éppen a fantáziátlanság kelt - utólag - derültséget. A jövőkutatás meglehetősen hosszú előtörténetéből két példa erre: 1870-ben egy derék mérnök kis/ámította, hogy 100 év múlva a főváros lakossága 500 000 lélek lesz. A másik: a múlt század yé27