Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1974 (Budapest, 1975)

A VI. Vándorgyűlésen, Pécsett elhangzott előadásokból - Walleshausen Gyula dr.: Jövőkutatás és a könyvtárak jövője

JÖVŐKUTATÁS ÉS A KÖNYVTÁRAK JÖVŐJE Dr. Walléshausen Gyula A jövendölés valamikor a próféták kiváltsága volt és a biblia világába tartozott: ha volna könyvtáros biblia, bizonyára olvashatnánk benne egy ilyen passzust: „...és monda az Ur az ő egyik hívének az értekezlet után: a hideg futkározott végig a hátamon, amikor ez a zöldfülű arról beszélt, hogy 20 év múlva állományunk megduplázódik... Hiszen már ma is csak a kellőképpen összezsírozott könyveket tudjuk begyömöszölni a polcokra és cipőkanalat mellékelünk az olvasójegyhez, hogy beférjenek látogatóink az olvasóterembe... és különben is: éveim a nyugdíjig meg vannak számlálva... Törje az utódom a fejét." Tehát minek a prognosztika, ha még a ma gondjai is megoldatlanok. Miért vegyem a vállamra a jövő gondját, amikor az utódomé esetleg szélesebb lesz, s az övére ráfér. Az efféle érvelés azonban sántikál és nem alkalmas a tegnap és a ma gondjainak megoldására sem, mert ha tegnap figyeltünk, gondoltunk volna a jövőre, a ma gondjai jóval könnyebbek lennének, terheink súlya alatt nem roskadoznánk. Minden értelmes ember megtervezi cselekedeteit, gondol a holnapra és a holnaputánra, s hajtja a vágy nemcsak a saját, hanem ama szűkebb-tágabb közösség jövőjének a megismerésére is, amelyben él. A nagy gondolkodók különösen a történelem szabad idejében, a békés fejlődés nyugodtabb szakaszaiban irányították figyelmüket a jövőre, de a legkiválóbbak: a tudományos szocializmus megalapítói a társadalom vajúdásának korszakában, éppen a forradalmi időkben, a múlt e csomópontjainak elemzésére, vizsgálatára építve jutottak el a fejlődés törvényének tudományos feltárására, ők emelték a jövőről való vélekedést, a jövőbelátást, a jóslatok szintjéről a tudomány rangjára. Ám ma is a forradalom napjait éljük: a tudományos-technikai forradalomét, amely felgyorsítja a történelmi időt a percekkel, napokkal, évekkel kifejezett természettudományi időhöz képest. A ma embere a kettő között igyekszik összhangot teremteni: arra kíváncsi, hogyan alakul élete 10, 20, 50 év múlva, fel akar készülni a jövőre, hogy ne érhessék meglepetések, olyan események, amelyekkel szemben tanácstalan, tehetetlen. A paszszív várakozás helyett alakítani, formálni akarja a jövőt. De kiszámítható-e a jövő, nem jóslás szinten? Van-e tudományos alapja az előrelátásnak? A jövőkutatással foglalkozó szakemberek - egyesek futurológusnak, mások prognosztikusnak nevezik magukat — erre igennel válaszolnak. Futurológia, prognosztika, előrejelzés, mit is jelentenek e szavak s vajon milyen a tervezéshez való viszonyuk? E fogalmak tartalmáról a vélemények nem egységesek. Nem meglepő ez, hiszen új, rohamosan fejlődő ismeretkörről, tudományterületről van szó. A tudománytörténet tanúbizonysága szerint pedig a fejlődés egyes szakaszaiban, de főleg a kialakulás, a tudomány rangjára emelkedés idején terminológiai nehézségek merülnek fel. 26