Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)

Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Remete László dr.: Könyvtártörténetírási tapasztalatok

kötetes hagyatékába nevét is jelző ex-libriszeket ragasztottak, ugyanígy jártak el 1919-ben Szabó Ervin hagyatéka, az 5000 kötetes szocialista bibliofil gyűjtemény feldolgozásakor. És sorolhatnánk még hosszan a példákat. Ezek után természetesen fontossá vált az illető intézmények, a magánhagyatékozók megismerése is. Hol, hogyan működött a budai városháza könyvtára, miként alakult ki a Zichy-család magángyűjteménye? A megíráshoz való felkészülést még az iménti munkálatokkal sem fejeztük be. Ahhoz, hogy valóban életteli feldolgozás szülessen, a könyvtár sorsát formáló vezetők, kiemelkedő munkatársak életével is közelebbről kellett megismerkedni. E kutatások részeredményeként jelentek meg a bevezetőnkben említett életrajzi gyűjtemények, életrajzi válogatások (Szabó Ervin-kötetek, Dienes-kötet, a budapesti könyvtárügy úttörői stb.). Mindezek már bizonyos fokig a könyvtár és közönsége kapcsolatába is segítettek bepillantani. Világosabbá vált, hogy miért emlegették az ellenforradalom időszakában az 19181919-es „forradalmak melegágy a "-ként a Fővárosi Könyvtárat, amely 1919-ig valóban egyik bázisa volt a haladó és forradalmi értelmiségnek, sőt a Tanácsköztársaság bukásának előestéjén illegalitásba kergetett kommunista pártnak is. Az iménti kérdéssel kapcsolatban az anyaggyűjtés bonyolultságának, időigényességének és egyéb keserveinek jelzése után egy másik, nézetem szerint ugyancsak elengedhetetlen követelményre szeretnék utalni. Ugy is fogalmazhatnám, hogy e ponton csatlakozom kiegészítő szándékkal dr. Makkai László előadásához, amely a XVII. század könyvtárügyének művelődéstörténeti vonatkozásait emelte ki. Ugyanilyen fontosnak, sőt, ha szabad rangsorolni, az iméntinél lényegesebbnek érzem a könyvtártörténetírásban a társadalmi, politikai tényezők, hatások számbavételét. Mi, a kulturális élet sajátos területén dolgozó szellemi munkások, hajlamosak vagyunk rá, hogy időről-időre megfeledkezzünk róla: a közkönyvtárak is társadalmi képződmények. Keletkezésük, sorsuk alakulása mindig az adott társadalmi viszonyok, változások függvénye, ez utóbbiak néha alig észrevehetően, többszörös áttétellel, máskor azonban direkt módon, szemmel láthatóan befolyásolják a könyvtárak helyzetét és fejlődését. A nagyobb társadalmi megrázkódtatások, átalakulások persze szembeszökően befolyásolják a könyvtárak sorsát, erre könnyen hozhatunk számtalan beszédes példát. Senki sem vonhatja például kétségbe, hogy az 1789-es nagy francia forradalom mekkora kavarodást idézett elő egy hatalmas nemzet könyvtárügyében azzal, hogy konfiskálta a királyi, főúri, egyházi könyvtárak ezreit, egymásra halmozta a könyvek millióit, aminek következményei máig is észrevehetőek nagyobb francia könyvtárakban. Ez régen történt, könnyen felismerhető és elismerhető folyamat. Kissé alaposabb vizsgálatot kíván azonban annak dokumentálása, hogy pl. az első világháború kitörése ugyancsak erőteljesen befolyásolta a könyvtárak sorsát. Nem egyes nagy értékű gyűjtemények, mint a világhírű louvaini könyvtár pusztulására gondolok, mert ezt a véletlen művének is tulajdoníthatjuk: ágyútűzzel rombolták le a németek, mert hadműveleteik vonalában állt. Itt elsősorban arra a valamennyi hadviselő állam könyvtárát általában sújtó hanyatlásra utalok, amely 1914 augusztusa után következett be. A világháború kitörése után rohamosan csökkentették a könyvtárak költségvetését, csökkent és színvonalában is leromlott a könyvgyarapítás. A hadviselő államok kölcsönösen elzárkóztak egymás könyv- és folyóirattermésének beszerzésétől. A könyvtárakban állandósult a személyzethiány, mert a férfi munkatársakat a frontra küldték. Átalakult az olvasóközönség összetétele: a katonaköteles korúakat ugyancsak tömegesen vonultatták be, helyükre középiskolás korúak tódultak stb. Első hallásra még furcsábban hat, ha kimondjuk, hogy az 1929 októberi New York-i tőzsdeválság ugyancsak elhatározóan hatott a budapesti könyvtárak sorsára. 42